Esterházy János lelkinap és konferencia Nagymegyeren

Április 26-án, a Glória Papi Társulás, a Nagymegyeri Plébánia, illetve a Nagyszombati Főegyházmegye Hitoktatási Hivatala szervezésben Isten Szolgája Esterházy János tiszteletére lelkinapot és konferenciát szerveztek, mely eseménynek Nagymegyer városa adott otthont.

A lelkinap a helyi Szent Miklós plébániatemplomban egy ünnepi szentmisével vette kezdetét, melyet a Nagyszombati Főegyházmegye érseke, Orosch János (aki az esemény fővédnöke is volt egyben) celebrált paptestvéreivel.

Az érsek homíliájában méltatta a tragikus sorsú grófot, s kiemelte, hogy nagyon tiszteli azokat a személyeket, akik a nehézségek ellenére is kiállnak az igazság mellett. Az igazság szempontjából értékelni kell a másik embert, hogy teljessé váljék objektív történelmi emlékezetünk, ami azért fontos, hogy minden nemzet öntudata megtisztuljon. Ezért szükséges, hogy mi magyarok, szlovákok és lengyelek igazságosan foglaljunk állást azokkal szemben, akik itt születtek és hazánk területén hunytak el.

A gróf a keresztútján olyan emberekkel találkozott, akik tanúságot tettek az ő erkölcsi nagyságáról. Esterházy János élettörténete mély keresztény meggyőződésről, valamint Jézus Krisztus iránti őszinte szeretetéről tanúskodik, amelyet az embertelen és brutális kínzások ellenére is megtartott élete utolsó pillanatáig – mondta az érsek.

Orosch János érsek (A szerző felvétele)

A szentmise végén Mahulányi József helyi esperesplébános vezetésével a jelenlévők megkoszorúzták a templom oldalán található emléktáblát, melyet Esterházy János halálának hatvanadik évfordulója alkalmából állíttattak fel.

Mahulányi József atya koszorúzás közben (A szerző felvétele)

A koszorúzás befejeztével a konferencia előadásai a város határában található Plauter Kúria nagytermében kezdődtek el. A rendezvényen egybegyűlt előadókat, papokat, hitoktatókat és vendégeket Mahulányi atya köszöntette, aki megjegyezte, hogy e rendezvény elsősorban Esterházy János tiszteletére, boldoggá avatási ügyének előremozdítása érdekében valósul meg. Felvezetőjében hangsúlyozta, hogy Esterházy János életét végigkísérte a kereszt, amelyről nem csupán beszélt, hanem megtapasztalta Krisztus szenvedését is. Végig mesterébe kapaszkodott és többek között szenvedő társait is vigasztalta.

A konferencián a fővédnők, Orosch János érsek úr bevezető szavait Szakál László János dunaszerdahelyi esperesplébános tolmácsolta. Kiemelte, hogy a vértanúk nagyon fontos üzenetet adnak át Krisztusról, és hálásak lehetünk, hogy hű szolgája, Esterházy János is róla tesz tanúságot még a mai korban is.

Szakál László János dunaszerdahelyi esperesplébános (A szerző felvétele)

Az első előadást Soós Viktor Attila egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja tartotta meg, aki előadásában több boldoggá avatás, így például Boldog Brenner János, a hét ferences vértanú, illetve Esterházy János boldogavatásának előremozdításáról is elmélkedett. Előadásában érintette többek között a keresztényüldözést, de szó esett olyan magyar nemzetiségű személyek életművéről is, kik életük folyamán tanúbizonyságot tettek, és Jézus Krisztus, valamint hit érdekében vállalták a sokszor kegyetlen megpróbáltatásokat is.

A szót Molnár Imre történész, Esterházy János-kutató vette át, aki a gróf teljes életútját mutatta be, kiemelve a szenvedéseit, megpróbáltatásait, továbbá a családjához, a szülőföldjéhez és a hitéhez fűződő bensőséges viszonyát. Esterházy János már első politikai beszédében kijelentette: „őseinktől örököltük ezt a földet, és kaptuk a keresztet örökségként, és mi meg akarjuk tartani a földet, és meg akarjuk őrizni a keresztet és a keresztény hitet.” Az előadó hangsúlyozta, hogy a gróf teljes politikai pályafutása alatt (tehát mind a tizenkét év alatt) ez a két fő pillér volt jelen az ő politizálásában: a szülőföldszeretet és a hit. Molnár Imre beszédében megjegyezte azt is, hogy Esterházy János ügyéért a Szentlélek, az isteni kegyelem tesz a legtöbbet.

Molnár Imre törnétész előadás közben (A szerző felvétele)

A tavaly megrendezett budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke, Csókay András magyarországi idegsebész előadásában saját élettapasztalatairól számolt be, majd megjegyezte, hogy a megkínzott élet, a rengeteg fizikai és földi szenvedés lehetetlenné teszi az embert arra, hogy „vidám vértanú” legyen. Tanúságtételében Esterházy János kapcsán mások mellett az ellenségszeretet is megemlítette. „Sokan mondják, hogy imádkozom ellenségeimért, szeretem az ellenségeimet. Ezt ki lehet mondani ésszel, de hogy a szívedben valóban ott van-e ez, hogy tényleg soha nem érzel haragot és gyűlöletet – ez a nagy kérdés…” – elmélkedett az idegsebész.

Csókay András idegsebész (A szerző felvétele)

Az előadásokat egy rövid szünet követte, ami alatt a jelenlévők három kiállítást is megtekinthettek, melyek a következők voltak: a már említett Soós Viktor Attila kiállítása „Légy hű mindhalálig! A hitvalló magyar egyház mártírjai” címmel; Dávid Zsuzsanna képzőművész „A mi jelünk a kereszt!” című akvarell kiállítása, továbbá „Isten szolgája Esterházy János a visegrádi országok apostola” elnevezésű tárlat is megtekinthető volt a helyszínen.

Dávid Zsuzsanna munkásságát, illetve a helyszínen kiállított alkotásait a szünet előtt Mikóczy Dénes nagymegyeri képzőművész, a Pro Megere-Megyerért társulás elnöke, a város korábbi alpolgármestere méltatta.

A konferencia második felében a jelenlévők Dávid Zsuzsanna képzőművész előadása után Szilvási Zalán személyes hangvételű tanúságtételét is meghallgatták, majd a konferencia zárásaként Brückner Ákos Előd, a ciszterci rend örökfogadalmas tagjának előadására került a sor, aki kifejtette, hogy a magyar szentek és boldogok „panteonjában” milyen előkelő helyre kerülhetne Isten szolgája Esterházy János személye, életműve.

Esterházy Jánosról szóló könyvek a helyszínen (A szerző felvétele)

Az esemény meghitt ebéddel és egy jó hangulatú beszélgetéssel zárult.

Bartalos Nikolas