A fegyverek árnyékában telt évekre emlékezve gyűltek össze hívek és egyházi vezetők Londonban, hogy közösen emeljék fel szavukat a békéért. A háború kitörésének évfordulóján a londoni Ukrán Görögkatolikus Székesegyház adott otthont annak a vallásközi imaszolgálatnak, amely nemcsak az áldozatokra emlékezett, hanem a reményt is életben kívánta tartani.
Az imádságot Kenneth Nowakowski püspök vezette. A templom padsoraiban katolikusok, ortodoxok, anglikánok és a zsidó közösség képviselői foglaltak helyet: együtt, egymás mellett, közös könyörgéssel.
A szertartás egyik legmegrendítőbb pillanata a kétperces néma csend volt, amelyben a jelenlévők azokra emlékeztek, akik életüket vesztették a háborúban. A templom fényeit egy időre eloltották, jelezve: sok család számára a mindennapok ma is sötétséggel, bizonytalansággal és nélkülözéssel telnek. A romba dőlt infrastruktúra, az áramkimaradások és a téli hideg nemcsak fizikai, hanem lelki terhet is jelentenek.
Az est során gyermekek éneke és kamarazenei szolgálat segítette az elmélyülést. A dallamok egyszerre szóltak gyászról és kitartásról, veszteségről és bizalomról.
A közösség üzenete világos volt: nem a háborúé az utolsó szó. A hit, az összefogás és az imádság képes átlépni a határokat, és ott is reményt gyújtani, ahol emberi számítás szerint már csak romok maradtak.
A békéért mondott ima nem csupán emlékezés, hanem csendes ellenállás is. Annak tanúsága, hogy az ember nem mond le az igazságról és a kiengesztelődés lehetőségéről.
fotó: közösségi média