Amikor a Szent Péter-bazilikában felcsendülnek az első orgonahangok, nem csupán a jelenlévő hívek figyelnek, hanem sokszor az egész világ. A bazilika főorgonistája, Josep Solé Coll a pápai liturgiák zenei szolgálatát végzi. A spanyol muzsikus számára ez nem karrier-csúcs, hanem szolgálat: az Egyház iránti elkötelezettség, amely művészi igényességgel, liturgikus fegyelemmel és mély hittel párosul – írja a Katholisch német hírportál.
A Michelangelo kupolája alatti játék – mondja – nem egyszerű előadás, hanem imádság. A pápai szertartásokat világszerte közvetítik, így a bazilikában felhangzó zene milliókhoz jut el. Tudatában van annak, hogy minden megszólalás példát kell adjon művészi színvonalból és lelki tartalomból egyaránt. A Sixtus-kápolna kórusával együtt úgy tekint szolgálatára, mint amely képes felemelni a hallgatók szívét szerte a világon.
A szépség az evangelizáció legerősebb formája.
Solé Coll Spanyolországból indult, de hivatása Rómába vezette. Már fiatalon az volt a célja, hogy elsősorban liturgikus orgonistaként szolgáljon. A Pápai Egyházzenei Intézetben folytatott tanulmányai megerősítették ebben az elhatározásban. Róma történelme, zenei öröksége és a nagy mesterek eredeti kéziratai különleges vonzerőt jelentettek számára. Pályája a Santa Maria Maggiore-bazilikában folytatódott, ahol fegyelmet és precizitást tanult; ezek az évek készítették fel arra a feladatra, amelyet ma a Szent Péter-bazilikában lát el.
A bazilika több orgonával is rendelkezik, amelyek különböző liturgikus célokat szolgálnak. A fő hangszer két történelmi orgona egyesítéséből jött létre, és a kóruskápolnában is találhatók értékes hangszerek. A legnagyobb kihívást azonban az akusztika jelenti: a hét-nyolc másodperces visszhang rendkívüli pontosságot igényel. Itt minden hangnak súlya van, minden belépésnek liturgikus jelentősége.
A pápai misék előtt nem félelmet, hanem „szent feszültséget” érez. Amikor tudja, hogy a Szentatya néhány méterre ül, és a világ figyel, különös összpontosításra van szükség. Az első akkord után azonban a zene átveszi az irányítást, és az izgalom belső energiává alakul.
Amikor a világ figyel, az orgona nem pusztán hangszer, hanem az Egyház hangja.
Az elmúlt év pápaváltásának napjai különösen intenzívek voltak számára. A sedisvakancia csendjétől a fehér füst öröméig a zene kísérte az Egyházat. Amikor az új pápa először lépett be a bazilikába, az orgonának kellett megszólaltatnia az Egyház folytonosságának és reményének hangját.
Ami a zenei ihletforrásokat illeti, számára megkerülhetetlen név Johann Sebastian Bach. Koncertjein mindig helyet kap legalább egy Bach-mű, mert annak szigora és spirituális mélysége iránytűként szolgál minden liturgikus orgonista számára.
Solé Coll abban reménykedik, hogy az orgona a jövőben is élő nyelv marad az Egyházban. Célja, hogy minden ünneplés a szépség és a liturgia egységére törekedjen, hogy a művészet evangelizáló ereje által a lelkek Istenhez emelkedhessenek.