Február 22-én, Nagyböjt 1. vasárnapján a szentmisék homíliája helyett pásztorlevelet olvastak fel a híveknek, amelyben Ján Orosch nagyszombati érsek arra hívta az egyházmegye közösségét, hogy a negyvennapos szent időt ne pusztán külső lemondásként, hanem a szív örömteli megújulásaként éljék meg, hiszen a liturgikus év során Krisztus életének titkait ünnepeljük, amelyek húsvétban, a bűn és halál feletti győzelemben teljesednek ki, s a nagyböjt ennek az útnak a kezdete, a megtérés ideje, a „lélek tavasza”.
Az evangélium a pusztába vezet, ahol Jézust a Szentlélek indítására megkísérti a sátán, s a puszta nem csupán az üresség, hanem az igazság helye is, ahol elcsendesedik a világ zaja, és az ember szembesül saját szívének mélységeivel; Szent Ágoston tanítása szerint Krisztus azért vállalta a kísértést, hogy mi általa ne essünk el, így a nagyböjt nem öncélú aszkézis, hanem Krisztus győzelmében való részesedés.
Az érsek rámutatott a három kísértés ma is aktuális üzenetére: a birtoklás vágyára, amikor az ember életét pusztán anyagi szükségletekre redukálja, pedig „nemcsak kenyérrel él az ember”, s amint II. János Pál pápa tanította, a szabadság igazság nélkül önkénybe és szolgaságba torkollik; a hiúság és a feltűnés kísértésére, amely korunkban különösen erős, noha Pio atya szerint az alázat és a szeretet emel Istenhez; valamint a hatalom csábítására, amikor az ember az örökkévalót cserélné fel az azonnali sikerre, amire Josemaría Escrivá is figyelmeztetett.
A „szlovák kis Róma”, Nagyszombat történelmi tapasztalata is azt mutatja, hogy a bűnbánat és az imádság a megmenekülés kapuja lehet, hiszen a hívek évszázadokkal ezelőtt a Nagyszombati Könnyező Szűzanya kegyképe előtt könyörögve tapasztalták meg a közbenjárás erejét, ezért az idei nagyböjt legyen imádság a családok békéjéért és a nemzet lelki megújulásáért.
A pásztorlevél külön szólt a papokhoz, hogy a gyóntatószékben az irgalmas Atya arcát tükrözzék Vianney Szent János példájára. A családokat arra hívta, hogy házi egyházként éljenek közös imádságban. A fiatalokat Carlo Acutis tanúságtételével bátorította, hangsúlyozva, hogy a szentség ma is lehetséges, ha Isten az első helyen áll, a betegek és szenvedők áldozatát pedig az egyház szívének nevezte, mert szenvedésük Krisztus keresztjével egyesülve kegyelmet közvetít.
A nagyböjt útja a pusztán át vezet, de nem a sötétségbe, hanem a feltámadás hajnalába, ezért az érsek a híveket a Nagyszombati Könnyező Szűzanya oltalmába és Keresztelő Szent János közbenjárásába ajánlotta, és áldását adta, hogy ez az időszak valóban a remény tavasza legyen az egyházmegye és minden hívő számára.
fotó: Trnavská arcidiecéza FB oldala