A történelmi harang visszatért a Stephansdomba

A harangot 1613-ban öntötték, adományozója Thomas Ring bécsi tanácsos volt. Egykor különleges liturgikus szerepet töltött be: a „versehgang”, vagyis az Oltáriszentség betegekhez és haldoklókhoz való kivitele alkalmával szólalt meg. A korabeli feljegyzések szerint háromszori megszakítással jelezték, ha pap beteghez vitte a szentáldozást, kétszeri megszakítással pedig azt, ha haldoklóhoz indult.

1746-ban Johann Josef Pfrenger harangöntő újraöntötte, ekkor nyerte el mai formáját. A déli torony sisakjában függött a Zügenglocke és a két ütőharang társaságában. Utoljára 1942. március 16-án kondult meg, majd két nappal később – sok más bécsi haranggal együtt – hadi célokra leszerelték. Bár a beolvasztást elkerülte, 1946-ban sérülten tért vissza, és hosszú évtizedekre néma múzeumi darabként függött az északi toronyban.

Most az innsbrucki Grassmayr Glockengießerei műhelyében restaurálták a 233 kilogrammos, h¹ hangolású, 73,5 centiméter átmérőjű harangot. Günter Geyer, az „Unser Stephansdom” egyesület elnöke hangsúlyozta: a helyreállítás kizárólag az ismeretlen jótevő támogatásának köszönhető.

Markus Landerer dómkarnagy meghatott pillanatnak nevezte a visszatérést. A Speisglocke újbóli megszólalásával a Stephansdom 22 harangból álló harangjátéka ismét teljes egészében működőképes lett, így egy történelmi hang tért vissza Bécs szívébe.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük