Athanasius Schneider élesen reagált Víctor Manuel Fernández bíboros kijelentésére

Schneider püspök hangsúlyozta: a kinyilatkoztatás forrásai (a Szentírás és a dogmaként meghatározott tanítások) valóban sérthetetlenek. Ugyanakkor szerinte a zsinati dokumentumok jelentős része nem dogmatikus definíció, hanem pásztori jellegű szöveg, ezért nem bír azonos kötelező erővel az évszázadok során ünnepélyesen kihirdetett hittételekkel. Emlékeztetett arra, hogy maga a zsinat is kerülte új dogmák megfogalmazását, amit már XXIII. János pápa megnyitó beszéde is jelezett, amikor a tanácskozást elsősorban pasztorális jellegűnek nevezte, és amit később VI. Pál pápa is megerősített.

A püspök szerint a zsinati szövegek történelmi kontextusban születtek, ezért bizonyos megfogalmazásaik magyarázatra, pontosításra vagy akár korrekcióra is szorulhatnak, ha félreértésekhez vezetnek. Külön kiemelte: a katolikus hit lényege nem fejlődhet úgy, hogy ellentmondjon önmagának; a fejlődés az igazság mélyebb megértését jelenti, nem pedig annak átalakítását. Éppen ezért problematikusnak tartja, ha valaki a zsinati dokumentumokat minden tekintetben azonos rangúnak tekinti a dogmákkal.

Schneider érvelése történelmi példákra is hivatkozik. Említette az IV. Lateráni Zsinat egyes fegyelmi rendelkezéseit, amelyek ma már nem alkalmazhatók változatlan formában, noha a mögöttük álló hitbeli alap nem veszett el. Szerinte ez azt bizonyítja, hogy az egyházi megfogalmazások idővel finomodhatnak, miközben a hit tartalma változatlan marad.

A vita különösen érzékeny területeket érint, mint a vallásszabadság, az ökumenizmus vagy az Egyház és a világ viszonya. Schneider úgy látja, a teológiai tisztázásnak az egységet kell szolgálnia, nem pedig újabb megosztottságot teremtenie. Meggyőződése szerint valódi párbeszéd csak akkor lehetséges, ha minden fél elismeri: nem minden hivatalos dokumentum rendelkezik azonos tanítóhivatali súllyal. Ez állítja nem gyengíti, hanem erősíti a hitet, mert világosan különválasztja az örök érvényű igazságokat az adott korhoz kötött megfogalmazásoktól.

Az SSPX-szel folytatott tárgyalások kapcsán Schneider óvatos realitással fogalmazott: szerinte a jelenlegi helyzetben nem lehet minden teológiai kérdést azonnal megoldani. Inkább azt javasolta, hogy Róma biztosítson számukra egyfajta minimális egyházi integrációs keretet. „Az Egyház tágas, és képes megoldásokat találni” – hangsúlyozta, utalva arra, hogy a hagyomány és a megújulás nem egymás ellentétei, hanem az egyházi egység két, egymást kiegészítő dimenziói.