Már csak alig több mint két nap van hátra az idei farsangból: hamvazószerdával megkezdődik az idei nagyböjt. Éppen ezért február harmadik vasárnapján, illetve az azt megelőző napokban még a legváltozatosabban és legszínesebben élték meg a farsangot – elsősorban faluhelyen, abból is azokon a településeken, ahol még tartják eleink hagyományait. Mohácson busójárás, míg a Felvidéken dőrejárás vonzotta az utcára a közösségeket, hogy „síppal-dobbal-nádi hegedűvel” együttesen űzzék el a telet.
A farsangvasárnap a farsangi időszak végét jelző ünnepségsorozat első napja, a húshagyókedd előtti vasárnap. Ez a vidám mulatságok, bálok, jelmezes felvonulások és lakomák csúcspontja, melyet gyakran vővasárnapnak is neveztek, mivel a friss házasok ilyenkor látogatták meg a lány családját. Ezenkívül hívták még csonthagyó-, sonkahagyó- és ötvenedvasárnapnak is. Fontos napnak számított a népi hagyományban, hiszen a legények ezen a napon tűzték ki a kiválasztott lány bokrétáját, és a báli szezon legfontosabb napjának is számított (természetesen azokról az időkről beszélünk most, amikor a báli szezon még a farsangi időszakra korlátozódott, amikor nem lógott bele a nagyböjtbe, mint ahogy az manapság – sajnos – egyre többször megesik). A vasárnap gasztronómiailag is színes palettát vonultatott fel: felkészülvén a nagyböjtre, ilyenkor kifejezetten ildomos volt zsírosabb, tartalmasabb ételeket fogyasztani. Jellemzően aranyosan gyöngyöző tyúkhúsleves, töltött káposzta és farsangi fánk került az étkezőasztalokra.
A farsangvasárnapot a farsanghétfő követi, melyet egyes tájegységeken asszonyhétfőnek is neveznek, majd a húshagyókedd – a Felvidéken ekkor kerül sor több helyen is a bőgőtemetésre. Ezt követi a hamvazószerda, mely a nagyböjt legelső napja.
De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a farsangvasárnap az egyik leglátványosabb nap Mohácson, ahol immáron Hungaricumnak számít a busójárás. Ez egy tavaszváró, téltemető népszokás, amely a Mohácson és környékén élő, többségükben római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi maszkos alakoskodásából és dramatikus néphagyományából ered. A sokácok gyakran nevezik az eseményt pokladénak, ami karnevált jelent.
A Felvidéken dőrejárással igyekeznek, igyekeztek véget vetni a télnek, és hangosan, látványosan köszönteni, hívogatni a tavaszt. A Csallóköz leglátványosabb ilyen jellegű eseményei Nemeshódosban, illetve Nagyabonyban, Budafán és Tejfaluban szerveződnek. Ez is alakoskodás, ám a jelmez szabadon választható, bár mindig van vőlegény és menyasszony, a többiek pedig a násznépek képezik. Igazi közösségi eseménynek minősül, lévén a beöltözött, ünneplő csoport keresztül-kasul vándorol a falun, több helyen megvendégeléssel várják őket.
2026-ban kifejezetten korán, április első hétvégéjére esik húsvét vasárnapja, így a farsang is rövidült. Már csak két nap, és kezdődik a nagyböjt, a magunkba fordulás, a megtisztulás időszaka. A farsanghétfő és a húshagyókedd azonban még a mulatozásról, lakmározásról, szórakozásról szól. Hagyomány ez is: illik hát kihasználni!
fotó: Godányi Feri fb, Győri Béla fb, wikipédia