Egy ember, akinek az Úr az erőssége

Várszegi Asztrik 1946-ban született, és fiatalon lépett be a bencés rendbe. Teológiai tanulmányait követően pappá szentelték, majd tanárként és nevelőként szolgált a pannonhalmi gimnáziumban. 1991-ben választották meg pannonhalmi főapáttá, ezt a tisztséget huszonhét éven át töltötte be. Szolgálata idején kiemelt figyelmet fordított az oktatásra, a kulturális párbeszédre, a vallások közötti párbeszédre és a monasztikus lelkiség megújítására.

Püspöki szolgálata és főapáti küldetése során következetesen a bencés jelmondat – Ora et labora – szellemében munkálkodott, hangsúlyozva az imádság és a felelős munka egységét. Egy korábbi megszólalásában arról beszélt, hogy szerzetesként élni nem lemondás, hanem ajándék: olyan út, amely szabadságot és belső békét ad annak, aki Istennek szenteli életét.

Isten áldása és kegyelme kísérje továbbra is Asztrik atyát szolgálatában és tanúságtételében.