Szombaton, 2026. február 21-én a Csallóközben valóban megmozdult a föld. A rengést sokan érezték. Megremegtek a falak. Megzörrentek az ablakok. Néhány pillanatra minden bizonytalanná vált. Az emberek ösztönösen kifutottak az utcára. Nem vittek magukkal iratokat, értéktárgyakat. Nem csomagoltak össze gondosan. Csak a saját életüket mentették, és akit lehetett, szinte kirángatták magukkal a házból. Abban a néhány másodpercben világossá vált, mi az, ami valóban számít.
A 2025-ös év a Jókai Mór emlékéve volt. Így újra előtérbe került egyik különös című regénye is, az “És mégis mozog a föld”. A mű középpontjában Jenőy Kálmán áll. Egy fiatalember, aki költő akar lenni. Nem a megélhetés nehézségei akadályozzák. Dúsgazdag nagyanyja fényes jövőt biztosítana számára, közéleti pályát, rangot, megbecsülést. A veszély éppen ebben rejlik: a könnyebb út csábításában. Előbb egy kacér fiatalasszony téríti el figyelmét, majd a karrier ígérete. Később a közöny. S amikor festeni kezd, még sikert is arat. Minden adott lenne ahhoz, hogy békésen belesimuljon a kényelmes, elismert életbe.
És mégis! Valami belül nem hagyja nyugodni. Barátai nyomorúsága, a művészi sors kiszolgáltatottsága, az igazság iránti belső hűség hazahívja. Kálmán története tulajdonképpen arról szól, hogy az ember mennyire hajlamos a könnyebb utat keresni. A biztosat. A kényelmeset. A tapsot. Miközben a valódi hivatás sokszor küzdelmesebb, bizonytalanabb. És nem ígér azonnali elismerést.
Amikor a Csallóközben megremegett a föld, mindez kézzelfogható valósággá vált. A házak, amelyekre biztonságunkat alapozzuk, egy pillanatra bizonytalanná lettek. A falak, amelyek közt terveket szövünk, karriert építünk, jövőt rajzolunk, megmozdultak alattunk. És abban a pillanatban senki sem a bankszámlájára, a rangjára vagy a terveire gondolt. Csak arra, hogy ki van mellette, kit kell megfogni, kit kell biztonságba vinni.
A földrengés ijesztő, mert emlékeztet arra, hogy az a talaj, amelyre építünk, nem örökkévaló. De éppen ebben a megrendülésben mutatkozik meg az igazság. Amikor minden külső bizonytalanná válik, a belső rend vagy a belső üresség megmarad. A nagylelkűség, a felelősség, a hivatás… Vagy éppen ezek hiánya.
Jókai regényének címe nem csupán természeti jelenségre utal. „És mégis mozog a föld”. Az élet is mozog. A történelem kereke is mozog. Bizonyos értelemben még a lélek is “mozog”. Akkor is, amikor mi a könnyebb utat választanánk. Akkor is, amikor megpróbálnánk megállítani a változást, bebiztosítani magunkat. A kérdés az, hogy ebben a mozgásban mihez, kihez ragaszkodunk.
A Csallóköz rengése néhány másodpercig tartott. De az a felismerés, amit hozott, tovább élhet bennünk. Mi az, amit magunkkal vinnénk, ha minden meginogna? Mi az, amihez visszatérnénk, ha a siker, a kényelem, a csillogás egyszer csak értelmét veszítené? A könnyebb út sokszor csábító. De amikor megremeg a föld, kiderül: nem az a fontos, ami könnyű. Az a fontos, ami igaz. És talán éppen ezekben a rengésekben, megrázkódtatásokban tanuljuk meg, hogy mi az, ami valóban megtart bennünket…
Mert! Mert: törékeny az élet… Egy pillanat az örökkévalósághoz képest. “Emlékezz ember, hogy por vagy, s porrá leszel!”
fotó: emsc.eu