1832-ben készült el a komáromi református templom tornya. A templomé, ahová Jókai Mór édesapja saját padot készíttetett. A templomé, melynek gyülekezete türelmesen, kedves mosollyal a szája sarkában nyugtázta, hogy a ma esti istentisztelet pár másodperccel megcsúszott, mert a népes sokadalomnak – a Jókai-séta résztvevőinek – még ki kellett vonulniuk. Azért, hogy ne zavarják az Istennel találkozást, és azért, hogy fennhangon folytathassák az összeolvasást. Ja, meg azért is, hogy a Komáromba került kapuráma mellett – mely az érsekújvári várból került oda – megtudják, ki volt Tóth Lőr (előrebocsátom, ezen információ csak személyesen deríthető ki)…
Február 18. Nevezetes nap. 1546-ban ezen a napon halt meg Luther Márton német ágoston-rendi szerzetes, teológus, a reformáció elindítója, és 1825-ben ezen a napon született a magyar irodalom legpompásabb regényírója, a nagy mesemondó, Jókai Mór. Ezen emléknap szinte aranytálcán kínálta a lehetőséget az érdeklődők széles közösségének, hogy – a váratlan, de egyelőre egyáltalán nem tartós tavaszérzeti esten – „bandába” verődve járják végig Komáromban a város leghíresebb szülöttjének, Jókai Mórnak gyermek- és kamaszkora főbb állomásait.
Tavaly, 2025-ben ezen a napon pompás ünnepségsorozat borzolta a komáromiak kedélyét. A legváltozatosabb események várták és hívogatták a közönséget, hogy szívükben örömmel emlékezzenek meg Jókai Mór születésének 200. évfordulójáról. Szívükben örömmel, arcukon pedig a büszkeség ragyogásával, mert hát mégiscsak e csallóközi város és járásszékhely adta Magyarországnak, illetve a nagyvilágnak ezt az írózsenit, aki regényeivel, novelláival, sőt még verseivel is ámulatba ejti olvasóit, akik minden generációt képviselnek.
Idén pedig tematikus sétával várta a Dunamente TDM (turisztikai desztinációs menedzsment) helyi irodája, a Komáromi Információs Központ a városbejárásra, „Jókai-vadászatra” jelentkezőket. Maga a séta is az iroda elől, a Klapka térről indult, Szabó Csekei Tímea vezetésével. Meg mernék esküdni, ha maga Jókai Mór is részt vett volna a sétán – természetesen maszkírozva, álruhában, mint anno Mátyás király –, rátettette volna kezét Tímea vállára, és szakálla szálai között mosolyogva, kissé dörmögő hangon dicsérte volna a lelkes művészettörténész-túravezetőt: „jó, nagyon jó, csak így tovább!”
A sétáló közönség hallhatott kiváló idézeteket Jókai írásaiból. Levadászhatták Jókai Mór íróasztalának és Petőfi Sándornak aprócska szobrát: Čech Gábor 8 ilyen alkotást készített. Meglátogatták az egykori szülőházat, melynek helyén ma a Plant-B vegán étterem üzemel, s akik vendégül látták a sétán résztvevőket, ráadásul Jókai Mór kedvenc borával, a kastélyossal (kadarka-kékfrankos-csókaszőlő házasítása) is megörvendeztették őket. Fény derült rá, hogy a mai M.R. Štefánik park helyén katonai kórház volt, és hogy a templomban a Jókay-család saját készíttetésű padban foglalt helyet. Megismerhették a kis Móric iskoláját, valamint azt is, milyen étel volt az akkori tanári gárda abszolút kedvence. Csak annyit árulok el, hogy kifejezetten köze volt a túróhoz meg a paprikához.
„Azért nincs nekem olyan szép templom a kerek világon, mint a komáromi kálvinista templomom..”
– idézzük Jókai Mórt, akit a révkomáromi református templomban kereszteltek, és akinek nevéhez fűződik a bizonyságtétel, miszerint Isten előtt mindenki egyenlő. Történ ugyanis, hogy midőn szeretett és tisztelt regényírónk, Jókai Mór édesapja, Ásvay Jókay József, ki frissen költözött Komáromba szeretett hitvesével, a szegény köznemesi családból származó Pulay Máriával, az első vasárnapon ellátogatott nejével a református templomba. S míg maga a presbiterek padjába telepedett, feleségét – szegényebb, egyszerűbb származása miatt – a templom hölgyei le- és kinézték, s nem engedték maguk közé, ezért kénytelen volt az utolsó pad miatt, annak támlájára támaszkodva végighallgatni nagytiszteletű Kalmár József esperes prédikációját.
Amikor ezt szerelmetes ura otthon megtudta, keserű gondolatai támadta, ám köztük egy egyre erősödő konstruktívval: felkerekedett, és elment Búza Sándor uramhoz, ki becsületes komáromi asztalosmesterként tartotta fenn magát. Kért és kapott a mestertől egy remekbe szabott templomi padot, melyet azon a helyen állíttatott fel, ahol a társaságba be nem engedett ifjú feleség imádkozta végig az istentiszteletet.
Szóba került még Jókai Mór gyermekkora is és iskolás évei is, valamint regényei, melyek egyértelműen szülővárosához, Komáromhoz kötődnek. De hogy pontosan mi hangzott el, nem célom elárulni. Inkább legyen mindenki a Komáromi Információs Központ vendége, járja körbe a neves íróhoz kötődő helyszíneket, s ismerje meg általa e gyönyörű várost és annak igazán lelkes lakóit.
fotók: Kalmár Csaba