„Nézzétek, most van itt az alkalmas idő! Most van itt az üdvösség napja.” (2Kor 6,2)
Nem holnap. Nem majd húsvétkor. Nem akkor, amikor ráérünk. Most!
A nagyböjt nem egyházi formalitás. Nem lelki „edzésprogram”. Több annál! Kegyelmi idő. Isten ma kopogtat. A kérdés nem az, hogy Ő készen áll-e, hanem hogy mi készen állunk-e.
A hamu ma a fejünkre kerül. De az igazi kérdés más. Eljut-e a szívünkig?
Jézus világosan mondja: amikor böjtölsz, ne az embereknek mutasd. Ne a külső legyen látványos. A belső legyen igaz. A nagyböjt nem vallási színjáték. Nem arról szól, hogy mások lássák az áldozatunkat. Arról, hogy Isten lássa a megtérő szívünket.
A próféták is ezt kiáltották:
„Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat!”
A megtérés nem külső gesztus. Ez belső irányváltás. A böjt pedig nemcsak az ételről szól.
„Állíts, Uram, őrséget szám elé…” (Zsolt 141,3)
XIV. Leó pápa 2026-os nagyböjti üzenetében arra hív bennünket, hogy ne csak az ételtől tartózkodjunk, hanem a másokat sértő, bántó szavaktól is. A Szentatya szerint a nagyböjt a meghallás és a böjt ideje: hallgassuk Isten igéjét, figyeljünk a szenvedők és az igazságtalanság áldozatainak hangjára, és közben fegyelmezzük vágyainkat, szavainkat, ítéleteinket.
Milyen szép lenne ez a nagyböjt, ha böjtölnénk a bántó szavaktól. Ha lemondanánk a pletykáról. Ha visszatartanánk az indulatos megjegyzéseket. Ha kevesebbet panaszkodnánk. Ha többet áldanánk?
Kevesebb csípős megjegyzés! Kevesebb elhamarkodott vélemény! Több kedvesség! Sok békét teremtő szó! A családban. A munkahelyen. A közösségi médiában. És az egyházban is.
Lehet, hogy az ételről való lemondás könnyebb, mint a kemény szavakról való lemondás. De a szeretet ott kezdődik, ahol a nyelvünk fegyelmét gyakoroljuk.
A nagyböjt kezdetén, hogy kedvet kapjunk hozzá, foglaljuk össze még egyszer, mit ad a böjt:
Elvezet az önismerethez. Istenhez és a felebaráthoz való helyes magatartáshoz. Tükröt tart elénk. Megmutatja, mi uralkodik rajtunk. Hol vagyunk gyengék. Hol nem Isten az első.
A test és a lélek gyógyszere. A mértéktartás megtisztít. A fegyelem felszabadít. A böjt nem gyengít. Belső erőt ad.
Nélkülözhetetlen a lelki életben való növekedéshez. Ahogy az izom nem fejlődik terhelés nélkül, úgy a lélek sem növekszik önmegtagadás nélkül.
Nélküle nincs hatékony küzdelem a bűnök, a szenvedélyek és a gonosz lelkek ellen.
Jézus maga mondja:
„Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádsággal és böjttel.”
A böjt lelki fegyver.
És végül egy kemény, de igaz gondolat – Anselm Grün szavaival:
Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel.
Aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy.
Aki nem vágyakozik, az nem virraszt.
És aki nem virraszt, azt alva fogja találni az érkező Vőlegény.
Milyen erős kép! A böjt ébren tartja bennünk az Isten utáni éhséget.
„Most van itt az alkalmas idő.”
A nagyböjt nem szomorú időszak. Hanem ébresztő. Ma, amikor a hamu jelét homlokunkra kapjuk, csendben ezt mondhatjuk:
Uram, nem a külsőmet akarom megváltoztatni. A szívemet változtasd meg. Ébressz fel bennem újra éhséget utánad. Taníts böjtölni, még a szavaimmal is, hogy jobban tudjak szeretni.
Most van itt az üdvösség napja. Ne aludjunk el…
fotók: pixabay.com