Húshagyókedd – utolsó lakoma a böjt előtt

Szemnek-szájnak egyaránt élvezet. Forrás: Kalmár Csaba

Ami nálunk húshagyókedd, az az angol nyelvterületen Shrove Tuesday, a franciáknál Mardi Gras, a németeknél pedig Faschingsdienstag. A lényeg azonban nem az elnevezésben van, hanem a tartalomban: az utolsó nap, amikor lehetőség nyílik még egyszer igazán jóllakni, húsos, zsíros, laktató ételeket fogyasztani. A húshagyó szó ugyanis arra utal, hogy ezen nap leteltével el kell hagyni a húst az étrendből, sőt nemcsak azt, hanem sok helyen a tejtermékek, a tojás és az alkoholfogyasztás is tiltottá vált.

Nézzünk most körül a nagyvilágban: milyen étkek kerülnek az asztalokra Amerikában, Franciaországban, Németországban, Angliában – hogyan „táraznak be” ezen országok hagyománytisztelő lakosai. Kezdjük a sort a hozzánk legközelebb esővel, a német nyelvterülettel, ahol az elnevezés – magyarra fordítva – farsangkeddet jelent.

A gazdagon töltött szerb rétesétel, a gibanica. Forrás: wikipédia

Németországban, főként annak déli részén, Bajorországban és Tirolban hagyományosan ezen a napon rengeteg fánk készül. Ezek közül a legkedveltebb az úgynevezett Berliner, azaz a töltött fánk, amely nálunk is rendkívül közkedvelt. A gombócra formált édességet többnyire eper-, málna- vagy bogyósgyümölcsökből készült lekvárral töltik meg. Hasonlít a nálunk fogyasztott szalagos fánkhoz, viszont gazdagabb, súlyosabb, teltebb a tésztája, több tojássárgáját, néha nem kis mennyiségű rumot is tartalmaz.

Franciaországban, ahol a Mardi Gras (kövér kedd) elnevezést használják, elsősorban szintén az édességé a főszerep. Ennek a napnak tipikus desszertje van, ami a francia és belga konyha egyik remeke: a királytorta. Ez a mandulás vagy csokis finomság kör alakú, ami a koronát szimbolizálja. Édes, fahéjas tésztából készül, kandírozott vagy aszalt gyümölcsökkel, és édes krémmel van töltve. Kifejezetten figyelnek a torta megjelenésére is: három színben pompázik – lila, zöld és arany –, ezek szimbolizálják az igazságot a hitet és a hatalmat. A királytorta nemcsak a franciák húshagyókeddi „kiváltsága”: Amerikában is sok tájegységen megjelenik.

A mutatós királytorta. Forrás: wikipédia

A franciák ezen a napon több helyen rendeznek utcai mulatságokat, ahol sós és édes palacsintákat is kínálnak – crêpes –, gofrit és a kelesztés nélküli francia fánkot, a beignet.

A taliánoknál szintén az édes süteményeket eszik legtöbben a böjtöt megelőző napon. A chiacchiere ropogósra sült tésztacsíkokból áll, melyet csokival öntenek nyakon, ráadásként még porcukorral is megszórják. Másik kedvelt csemege a castagnole – ezek apró, gesztenye alakú gombóckák: kívül ropogósak, belül puhák.

A szerbeknél az egyik legkedveltebb farsangi étel (a fánkon kívül, természetesen) a gibanica, ami rétestésztából készült sós sütemény, gazdagon töltve túróval, sajttal és tojással. A sarma egész évben népszerű náluk, ám farsangkor halmozottan többet készítenek és fogyasztanak belőle. Savanyú káposztába tekert darált húsból és rizsből áll az étel, melyet gyakran füstölt hússal főznek.

A fánk egyik legjobb tulajdonsága, hogy olyan sok féléje, fajtája van. Forrás: Kalmár Csaba

Az angolszász országokban a húshagyókeddet (Shrove Tuesday) a palacsinta napjaként tartják számon. A finom ízeken kívül praktikus háttere van: a háziasszonyok a böjt kezdete előtt ki akarják üríteni a kamrából a tejet, a tojást és vajkészleteiket.

Egy kicsit szélesebbre tárva az ollót, lessük meg, milyen étel a legkedveltebb a világ legnagyobb és leglátványosabb karneválján, Rioban: a brigadeiros egy sűrített tejből és kakaóból készült, leginkább a trüffelgolyóhoz hasonlító édesség – ebből hatalmas mennyiség fogy el.

Akár Berliner is lehetne, de ez a mi csodálatos fánkunk, ez éppen Örsújfalunk készült, aminek tetejébe finom baracklekvárt tettem (házi volt!). Forrás: Kalmár Csaba

S hogy mi a helyzet idehaza? Nos, a farsang farki asztalok bizony roskadoznak a disznótorok finomságaitól: sült kolbász és hurka, töpörtyű, szalonna és disznósajt szinte mindenhol akad. A lényeg, hogy zsíros és kiadós legyen az étel, és ugyanez vonatkozik az édes és sós süteményekre is. Tavaly volt lehetőségem részt venni az ekecsi bőgőtemetésen, ami – a hagyományos tréfálkozó siratáson és népzenei betéteken kívül – valóságos lakomának bizonyult, ahogyan az azt megelőző évben meglátogatott bősi bőgőtemetésen is.

A húshagyókedd azonban nemcsak a lakomázásról szól: testi-lelki felkészülés ez a böjtre, mely a keresztény hagyományok szerint az önmegtartóztatás és a lelki tisztulás időszaka – felkészít Jézus szenvedéseire és a feltámadásra. Egyházi tanok és dietetikusok egybehangzó véleménye, hogy a tudatosan betartott böjt szinte felszabadulást hoz az embernek – minden téren.