Megáldották a hajdúszoboszlói Szent II. János Pál pápa Szociális Otthont

Az eseményen jelen volt Bosák Nándor emeritus püspök, az egyházmegye több vezetője, valamint a püspöki hivatal munkatársai és az oktatási, illetve szociális intézmények képviselői. Az ünnepségen köszöntőt mondott az intézmény vezetője, Hajdúszoboszló polgármestere, a térség országgyűlési képviselője és a belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára is.

A köszöntők sorát Palánki Ferenc püspök zárta, aki hálával szólt mindazokról, akik munkájukkal és áldozatvállalásukkal hozzájárultak az otthon megvalósításához. Beszédében hangsúlyozta: az Egyház szociális intézményei nem pusztán szolgáltatást nyújtanak, hanem „szeretetotthonként” kívánnak működni, ahol a szakmai felkészültség és a keresztény lelkiség egymást erősíti.

A főpásztor kiemelte, hogy a szolgálat alapja nem érdemszerzés vagy elvárás, hanem annak felismerése: minden ember Isten képmását hordozza. A másik ember – fogalmazott – „ablak Istenre”, aki segít bennünket abban, hogy a szeretetben növekedjünk. Külön szólt az idősek és gondozásra szorulók méltóságáról, hangsúlyozva: bennük is Isten csodáját szemléljük, és tisztelettel, figyelemmel kívánjuk szolgálni őket.

A püspök beszédében felidézte a névadó pápa, II. János Pál pápa szolgálatának kezdetén elhangzott bátorítását: „Ne féljetek!” E szavak ma is irányt mutatnak – hangsúlyozta –, hiszen a szeretet ereje erősebb minden nehézségnél, sőt még a halálnál is. Az Egyház intézményei az élet és a remény tanúi kívánnak lenni, hogy a mindennapi gondoskodás konkrét gesztusaiban is megmutatkozzék Krisztus örömhíre.

A beszédeket követően sor került az intézmény megáldására és az ünnepélyes szalagátvágásra. Az alkalom fényét a debreceni Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tanárainak és diákjainak műsora emelte, akik énekkel és szavalattal járultak hozzá az ünnepi hangulathoz.

A hajdúszoboszlói szociális otthon megnyitása nem csupán egy új épület átadását jelenti, hanem annak kifejezését is, hogy az Egyház továbbra is elkötelezetten kíván jelen lenni a társadalom peremére szorulók, az idősek és a rászorulók szolgálatában, mégpedig a hitből fakadó szeretet konkrét cselekedeteivel.