Papok százai estek áldozatul

A kommunista rezsim különösen az 1945-1960 közötti időszakban szisztematikusan üldözte a vallási közösségeket és a papságot, mert a katolikus egyház független társadalmi és lelki hatalom volt. Az 1945 és 1964 közötti időszakban körülbelül 360-500 katolikus pap, 940 szerzetespap, 200 szerzetestárs és 2200 női szerzetes volt letartóztatva, börtönben vagy koncentrációs táborban a politikai elnyomás részeként. A rendelkezésre álló források szerint 30-34 pap vagy katolikus egyházi személy halt meg vagy lett kivégezve közvetlenül politikai üldözés következtében.

Mindszenty József bíboros koncepciós pere.

A vallási rendek elleni fellépés részeként 1948-ban az egyházi intézmények széles körű államosítása megtörtént, sok rendet feloszlattak. 1950-ben több ezer szerzetest és nővért deportáltak. Ezzel együtt a papság és szerzetesség számos képviselőjét száműzték, professzionális tevékenységük ellehetetlenült, vagy folyamatos megfigyelés alá helyezték a rezsim titkosrendőrsége által. Ezek a számadatok csupán a jéghegy csúcsát képezik, ugyanis az akkori hatalom szinte megszámlálhatatlanul lehetetlenített és némított el egyéneket, csoportokat, akik bármilyen kapcsolatot ápoltak bármelyik egyházzal.

Mindszenty József bíboros az 1956-os forradalom során kiszabadult börtönéből. A szovjet beavatkozás után az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, ahol 15 éven át élt száműzetésben, mivel a hatalom nem garantált a biztonságát. 1971-ben a Vatikán közvetítésével elhagyta Magyarországot, ahová már csak a hamvai tértek vissza: 1975-ben halt meg Bécsben.

Az áldozatokat sokszor csak számokkal azonosították. A nevek nem játszottak szerepet. Forrás: kemma.hu

A kommunizmus fekete könyve becslések és kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a rezsim áldozatainak számát világszerte. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozatai azok is, akiket börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akiket csoport- vagy vallási hovatartozásuk miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak. Amíg emlékezünk és emlékeztetünk, van egy halványka esélyünk arra, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát. Ugye, van?