A Duna-parti város rendkívül gazdag történelmi múltra tekint vissza: az elmúlt korszakok bővelkedtek olyan eseményekben és városlakókban, melyek megihlették a művészeket – születtek festészeti, zenei és szobrászalkotások is. Vannak alapvetések, mint például Jókai Mór szobra – az író Komáromban született, innen indulva vált – nem túlzás! – világhírűvé. Beszélhetünk Klapka Györgyről is, aki hősiesen védte a komáromi várat – szobra a város főterén díszeleg. Minden művészi köztéri alkotásnak külön története van, mindegyik hozzátesz a város életéhez, élményéhez. Múlt év végén régi-új alkotást avatott a közösség.

A vallási tematikájú városi szobrok közül a legismertebb, leglátványosabb a Klapka tér tőszomszédságában álló Szentháromság-szobor. Központi témája – természetesen – az Atya, a Fiú és a Szentlélek ábrázolása. Ez az egyik legrégebbi köztéri alkotás a városban, készültének oka a fekete halál tarolása, illetve annak vége: a barokk oszlopot a pestisjárvány elmúlásának megköszönésére emelték. Ikonográfiájában megjelennek különféle szentek: Szent Sebestyén, Szent Károly Borromeo, Szent Rókus, Szent Ferenc Xavériusz.
A városba érkező külföldiek, aki Magyarország felől közelítenek, elsőként Szent István királyunk lovasszobrával találkozhatnak – az impozáns, nagy méretű alkotás már a Kis-Duna-hídról is jól látható. Komárom történelmében is fontos egyéniség, mivel a város környékén jött létre az egyik korai egyház-közigazgatási egység. Szent László király mellszobrot kapott a városban: az Anglia park árnyas fái körítenek hozzá romantikus teret.

A szláv liturgia és írás feltalálóit, Szent Cirillt és Metódot ábrázoló monumentális szobor a várost átszelő nemzetközi- és országút egyik körforgalmában található.
Ezek az alkotások már régóta részei Komárom városának, ahogyan valójában az a köztéri alkotás is, melynek hosszú éveken át a raktárban való lét volt a sorsa, ám 2025 év végére újra kihelyezésre, méltó helyre került. Története megkapó: a Komárom éléskertjének is nevezett Erzsébet-szigeten egykor Nepomuki Szent János tiszteletére emelt kápolna állt. A helyi emlékezetben az épület gyakran „Sárkány-kápolna” néven élt, mivel a leírások szerint a Sárkány testvérek – János és István – fogadalomból építették 1815-ben, miután szerencsésen megmenekültek egy viharos hajóútról.
A régi kápolnát – alacsony fekvése miatt – rendszeresen elöntötték a dunai árvizek, ezért lebontották, magasabb töltésrészen építették fel, melyet azonban 1968-ban, a csapóhíd építésekor, végleg megszüntettek.

A Nepomuki Szent Jánost ábrázoló mészkőszobor a Sárkány-kápolna egyik oldalfülkéjében állt, a kápolna elbontása után a Duna Menti Múzeum raktárába került. Csütörtöki András restaurátor foglalkozott a műalkotással, és megalkotta hű mását, melyet a nemrég a nagyközönség előtt is megnyitott, pihenőhellyé alakított Spiccen helyezett talapzatra a város.
Nepomuki Szent Jánost a gyónási titkok védelmezőjeként, a vízi veszélyek elleni oltalmazóként, valamint a hidak, molnárok, hajósok és halászok patrónusaként tisztelik. Ezért is ikonikus a helyszín, ahová a szobormásolat került: a Duna és a Vág folyók összefolyásánál vigyáz a vízen járókra.
fotók: Komárom város, Fortepan