A stacja7 egy lengyel vallási-lelki orientációjú online médiaplatform, amely a katolikus közösség számára közvetíti a hitre, egyházra és vallási életre vonatkozó tartalmakat. A Szent X. Piusz Papi Testvérülettel kapcsolatban a következő nézőpontot hozza
Nem egyszerűen liturgikus kérdésről, hanem az egyházi tekintély végső forrásáról folyik a vita a Szent X. Piusz Papi Testvérület (FSSPX) és a Szentszék között – ezt jelzi az a bejelentés is, amely szerint a közösség 2026. július 1-jén püspökszenteléseket tervez a franciaországi Flavigny-sur-Ozerain szemináriumában.
A Szentszék tárgyalásokat helyezett kilátásba annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek az „egyoldalú lépések”. Rómában hamarosan találkozik a Testvériség elöljárója, Davide Pagliarani atya és a vatikáni illetékes bíboros. A diplomáciai egyeztetések ellenére azonban a konfliktus mélyebb rétegei továbbra is megoldatlanok.
Túl a liturgián
A nyilvánosság számára a vita leglátványosabb eleme a hagyományos, tridenti liturgia kérdése. A háttérben azonban jóval súlyosabb teológiai és egyházjogi probléma húzódik meg:
hogyan értelmezendő a II. Vatikáni Zsinat, miként viszonyul egymáshoz a Tradíció és a Tanítóhivatal, és végső soron ki hozza meg a döntést az Egyházban.
A konfliktus gyökerei több mint fél évszázadra nyúlnak vissza. Marcel Lefebvre érsek a zsinaton még aláírta a dokumentumokat, később a reformok egyik legmarkánsabb bírálója lett. A zsinati ellenzék – amely különösen a liturgikus reformot és a vallásszabadságról szóló tanítást kifogásolta – köré szerveződött a későbbi Testvérület.
A feszültség 1988-ban tetőzött, amikor Lefebvre pápai felhatalmazás nélkül négy püspököt szentelt fel. A lépés kiközösítést vont maga után, és tényleges szakadásként értékelte a Szentszék.
„Rendkívüli szükséghelyzet”
A mostani bejelentés indoklásában a Testvérület ismét a „rendkívüli szükséghelyzetre” hivatkozik. Ez a kifejezés kulcsfontosságú: arra az érvelésre utal, amely szerint az Egyházban fennálló válság olyan súlyos, hogy bizonyos lépések, még a pápai rendelkezésekkel szemben is igazolhatók.
A hivatkozás kánonjogi alapja az 1983-as Egyházi Törvénykönyv 1323. kánonja, amely kimondja: nem büntethető az, aki „szükséghelyzet” hatása alatt cselekszik. A Testvérület értelmezése szerint a jelenlegi egyházi helyzet ilyen állapotnak minősül.
A Szentszék álláspontja szerint azonban a püspökszentelés pápai megbízatás nélkül súlyos egyházjogi következményekkel jár, és az egység megbontásának veszélyét hordozza.
A vita valódi tétje
A történet paradoxona, hogy míg Lefebvre érsek a zsinat idején attól tartott, hogy a kollegialitás gyengíti a pápai primátust, később éppen a pápai tekintéllyel került nyílt konfliktusba.
Ma a kérdés így fogalmazható meg: ki jogosult végső döntést hozni az Egyházban? A pápa mint Péter utóda, vagy egy közösség, amely saját meggyőződése alapján a „hagyomány védelmére” hivatkozik?
A történelmi párhuzamok súlyosak. VI. Pál pápa 1976-ban ezt kérdezte Lefebvre-től: „Ki adott Önnek jogot arra, hogy megítélje a Zsinatot?” Fél évszázaddal később a kérdés változatlanul aktuális.
Van-e megoldás?
Az elmúlt évtizedekben több pápa – VI. Pál, II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc – is próbált közeledni a Testvérülethez. XVI. Benedek 2009-ben feloldotta a kiközösítést, Ferenc pápa pedig bizonyos lelkipásztori jogokat biztosított a közösség papjai számára. A teljes rendezés azonban nem valósult meg.
Most, 2026-ban ismét fordulóponthoz érkezhet a történet. A júliusi püspökszentelések sorsa és a római tárgyalások kimenetele nem csupán egy közösség jövőjét érinti, hanem az egyházi tekintély, az engedelmesség és az egység kérdését is.
A konfliktus tehát nem pusztán a liturgiáról szól. Inkább arról, ki mondja ki a végső szót az Egyházban.
fotó: közösségi média