Schönborn bíboros: keresztények és muszlimok együttélése – párbeszédre van szükség, nem pánikkeltésre

A bíboros kiemelte: a kultúrák és vallások közötti párbeszéd elengedhetetlen a békés együttéléshez. Bár Európában – amely korábban túlnyomórészt keresztény volt – érzékelhető a muszlim lakosság növekedése, Schönborn szerint fontos a józan megkülönböztetés. „Ha nálunk sokan elfordulnak a kereszténységtől, nem háborodhatunk fel azon, hogy egy másik vallás növekszik, és vannak, akik komolyan veszik a hitüket” – fogalmazott.

A bíboros a demográfiai tényezőkre is utalt: „Akinek gyermekei vannak, annak van jövője.” Hozzátette: a keresztényeknek is vannak gyermekeik, de más közösségekben gyakran magasabb a születésszám.

Schönborn szerint a társadalmi változások nem lehetnek akadályai a mindennapi együttélésnek. „A muszlimok más levegőt lélegeznek, mint a keresztények vagy az ateisták? Miért ne tudnánk együtt élni?” – tette fel a kérdést. Elismerte ugyanakkor, hogy az együttélés kihívásokkal jár. A történelem példái azt mutatják, hogy lehetséges a békés együttélés, de arra is figyelmeztetnek, hogy az könnyen romba dönthető.

A bíboros felidézte a 2013-as vitákat, amikor a Brigittenauban épülő iszlám központ ellen tiltakozások zajlottak. Akkor politikusok keresztekkel vonultak fel a muszlim közösség ellen. „Tiltakoztam ezek ellen a megmozdulások ellen” – emlékezett vissza.

Schönborn nem tagadta, hogy az iszlámon belül léteznek radikális irányzatok, amelyek sok muszlim számára is félelmet keltenek. „Egy városban élünk, ugyanazok a gondjaink” – mondta. Hangsúlyozta: a félelmek gyakran félreértésekből és előítéletekből fakadnak. Az első lépés ezért az, hogy ne elsősorban vallási hovatartozásunk alapján, hanem emberként közeledjünk egymáshoz: tisztelettel, jóindulattal és a különbségek iránti toleranciával.

Az interjúban az emeritus érsek jelenlegi életéről is beszélt. A Brigittenauban, a „Kis Juh Testvérei” kolostor egyik kis lakásában él, ahol élete „biztosan nyugodtabb”, mint érseki szolgálata idején volt. Ugyanakkor továbbra is kap meghívásokat, tart beszélgetéseket, és időnként utazik is. Elmondta: mindig közösségben szeretett élni, „nem remetének született”, és régi vágya volt, hogy a város központjától távolabb lakjon.

A Brigittenaut szimpatikusnak és élettel telinek nevezte, hozzátéve: „jobb a híre, mint amilyen a hírneve”. Már sok embert megismert, és úgy érzi, jó helyre került.