Olyan sok jelzővel és pozitív fogalmakkal támogatták már meg a kezdeményezést orvosok, nővérek, ápolók, sportolók, színészek, énekesek, hírességek, politikusok, közszereplők, és még hosszasan sorolhatnánk, ki mindenki tört pálcát a véradás mellett, felhívást intézve a legszélesebb nyilvánossághoz ennek fontosságára. Rengetegszer elhangzott már, hogy egyelten véradással is több ember lehet megmenteni. Hogy hőssé válik mindenki, aki a transzfúziós állomáson karját adja a szakmai személyzetnek, akik őszinte mosollyal és meleg szavakkal köszönik meg az önzetlen felajánlást, és igyekeznek tréfálkozva elterelni a figyelmet a tűszúrás nem éppen kellemes érzésétől. Naponta százezrek, milliók várnak vérre. Ha őket állítanák kamerák elé, napokon keresztül mást sem sugároznának a tévécsatornák, mint különböző társadalmi közegből érkezett emberek hálás köszönetét. Nem a szándékot köszönnék. Hanem az életet.

Szlovákiában több tematikus véradáson is részt lehet venni azokon kívül, amikor a kórházak vagy transzfúziós állomások üzenetben értesítik regisztrált véradóikat, hogy szükségük van rájuk. Kellenek ezek a tematikus napok is, mert ezekre kampányokat lehet építeni, plakátokat, szórólapokat készíteni, videóban elmondani, hogyan lehet pár perc alatt hőssé, életmentővé válni, vagy podcast-adásokban elmagyarázni, miként segít az adott tasak vér az egészségügyben.

„A véradás az egyik legnemesebb emberi cselekedet, hiszen ismeretlenül is megmentheti több ember életét. Minden egyes véradással három emberen tudunk segíteni, ugyanis a további feldolgozás során vörös vértesteket, vérplazmát és vérlemezkét tudunk előállítani. Manapság már, amikor a tudomány előrehaladtával naponta hallani 3D nyomtatóval készült szervekről, fontos megjegyezni, hogy a vér maga művi úton nem előállítható. Csak és kizárólag önkéntes véradások során jutunk hozzá ehhez a kiemelten értékes anyaghoz. Évente emberek milliói szorulnak rá: operációk, balesetek, krónikus betegségek és kritikus állapotok esetén”
– tudtuk meg Bódi Gabriella főorvostól, a komáromi Agel Kórházban megrendezett „Szeretetből adott vér” tematikus napon. Hozzátette, hogy Szlovákiában a statisztikai adatok szerint a lakosság csupán 5%-a rendszeres véradó, ami rendkívül alacsony szám, ugyanis a vérkészítmények iránt folyamatosan egyre nagyobb a kereslet. Az egészségügyben dolgozók igyekeznek mindenféle módon felhívni a figyelmet, kedvet csinálni, hogy az önkéntes véradók száma növekedjen.

„Több évvel ezelőtt, a komáromi Rozmaring utcai szlovák alapiskolában volt véradás, egyik barátom húgának gyűjtöttek vért – számomra akkor az volt az első alkalom. Utána több helyen is utánanéztem, utánaolvastam, miért szükséges, miért jó, ha vért adunk. Nemcsak annak válik hasznára, aki kapja, hanem annak is, aki adja: ez egy regeneráció, egy frissítés az emberi szervezet számára”
– nyilatkozta Szayka Róbert, komáromi Kempo mester, akivel összefutottunk az Agel Kórház véradásán. Nemcsak a „Szeretetből adott vér” kampány keretében szerveződik véradás minden év elején, hanem a Szlovákiai Vöröskereszt szervezésében a Valentin-naphoz kötődően is, hiszen a vért a szív pumpálja, és köztudott, hogy február 14-én sok-sok szív sokkal gyorsabban, erőteljesebben ver, mint máskor.

„Egy barátom mesélt korábban a véradásról, de épp csak címszavakban, úgyhogy nem tudtam pontosan, mi vár rám, amikor először részt vettem. Azóta viszont már rendszeres véradó vagyok: körülbelül háromhavonta nyújtom a karomat, illetve vérplazmát is adok – erre havonta van lehetőség. A véradás napjára inkább pihenést szervezek magamnak: aznap kimarad a sport, illetve a komolyabb fizikai igénybevétel. Úgy tapasztaltam, ilyenkor egy kicsit talán többen jönnek vért adni, lévén e hét szombaton lesz Valentin-nap: ez akár még egy igazán különleges szerelmes randi is lehet”
– osztotta meg velünk Marek Mihály, az Általános Egészségügyi Biztosító (VšZP) komáromi vezetője. A véradáson részt vett Erik Vlček komáromi olimpiai bajnok kajakozó, parlamenti képviselő is, aki elmondta, hogy aktív sportolóként ugyan nem járt véradásra, mert a megfeszített edzések és felkészülési tervek ezt kizárták, most viszont már szinte életformájává vált. Olyannyira, hogy ismerőseit, barátait is folyton buzdítja, jöjjenek, és osztozzanak vele és sok mindenki mással is ebben a jó cselekedetben, legyenek együtt, minél többen életmentők!
fotó: Pézman Zoltán, wikipedia