Azbej Tristan, a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság vezetője toborozni érkezett Komáromba, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének Kossuth téri székházába. Nem kellett jelentkezni, dokumentumokat kitölteni, feliratkozni és aláírni. A toborzás lényege és célja a megszólítás volt, a lelkek és a lelkiismeret felébresztése, felrázása, a közös, jó ügy melletti kiállás, és egyfajta határokon átívelő bajtársiasság, összefogás hirdetése – virtuális csapatépítés. Szükség van rá, mert onnan, hogy a történelem múltba vesző korszakának egyik pontján volt egy ember, aki üldözött és megkínzott egy másik embert csak azért, mert hitt Istenben vagy más Istenben, mint az üldöző, manapság ott tartunk, hogy világszerte 388 millió ember van kitéve keresztény üldözésnek naponta.
A „Keresztény. Konzervatív. Komáromi.” előadássorozat találkozója volt ez.
„Az eseménysorozat olyan keresztény-konzervatív meggyőződésű emberek számára szerveződik, akik szabad gondolkodók, akik felelősségérzettel rendelkeznek. Nem kívánunk a napi politikában részt venni. Olyan kérdésekkel kívánunk foglalkozni, mint az emberi méltóság, emberi-nemzeti szuverenitás, felvidéki történések, komáromi értékek. A legfontosabbnak talán azt tartom, hogy közösen gondolkozzunk és közösséget szervezzünk Komáromban”
– közölte Petheő Attila, fő szervező.
Az előző alkalommal Borvendég Zsuzsannával Dobay Gergely beszélgetett, most Berta Péter töltötte be a házigazda szerepét. A Mária Rádió Mirjam komáromi stúdiójának szerkesztője, promóciós munkatársa nem csupán a Csemadok galériaként is funkcionáló előadóterében összegyűlt sokaság előtt mutatta be az államtitkárt, hanem egyben a Mária Rádió Mirjam hallgatói részére is felvétel készült az estből.
„2016-ban a Magyar Kormány – a világon elsőként – létrehozta az üldözött keresztényekért felelős államtitkárságot. Már a kezdetekkor kiderült, mekkora hatalmas potenciál van ebben a kezdeményezésben, ugyanis a jószolgálati cselekedetből rohamos gyorsasággal lett nemzeti ügy. Széles magyar közösségek részéről volt, lett tapasztalható a túláradó segítségvágy, mellyel az üldözöttek életét, hétköznapjait próbálták könnyebbé tenni, számukra élhető, szerethető jövőt teremteni. A gondviselés ösztönző hatása, a segíteni akarás, az együttérzés közös zászló alá terelte a hívő magyar embereket”
– ismertette bevezetőjében államtitkársága indulását, első lépéseit Azbej Tristan örmény-magyar származású politikus, majd – Berta Péter kérésére – röviden bemutatkozott közönségének. Elmondta, hogy az örmények a Magyarországon bejegyzett 13 nemzetiség egyike, 400 éve vannak jelen a Kárpát-medencében. Ük-ükapja még folyékonyan beszélte az örmény nyelvet, mára az utódoknál már az ősi nyelvhasználat eltűnt. 1700 évvel ezelőtt az örményeké volt az első keresztény nemzet a világon – ez a háttér, mondhatni örökség vezette útján az államtitkárt, hogy eljusson mai hivatásához, és azt szívvel-lélekkel végezze.
„A nyugati társadalmakban kifejezetten ferde szemmel néznek ránk nem egyszer, ha keresztények üldözéséről beszélünk. Ránk sütik a bélyeget, hogy áldozati kultuszt teremtünk, hogy csupán szlogeneket gyártunk. 388 millió üldözött keresztény napjainkban – ez az Open Doors által elvégzett kutatás eredménye. Ma a keresztény üldözés a legnagyobb és egyben azonban legelhallgatottabb emberjogi válság a világon. Képzeljék: nem is olyan régen beszélgettem egy észak-ameriaki protestáns vezetővel, aki, miután vázoltam neki, milyen elkeserítő és a jövőre nézve is rettentően fenyegető a Közel-Keleten élő keresztények sorsa, azt találta kérdezni: »ha ennyire rossz nekik ott, minek mentek oda?« Sajnos a nyugati társadalmakban egyre nagyobb teret ölt keresztényellenes magatartás, ami már magában foglalja ezt a tudatlanságot vagy tagadást is: a kereszténység bölcsőjének számító Közel-Keletet elvitatják maguktól a keresztényektől.”
Az államtitkár igyekezett körbekeríteni a keresztényüldözés fogalmát. Rámutatott, hogy jogfosztottsággal kezdődik – ez lehet a vallásgyakorlás megakadályozása, az egzisztenciális ellehetetlenítés, ami nem egyszer arról szól, hogy a hitüket megvalló keresztények elveszítik állásukat, illetve fel sem veszik őket alkalmazásba, gyermekeiket kitiltják az iskolákból –, erőszakos cselekedeteken át egészen a népirtásig betetőzve. Felhívta a figyelmet, hogy a muzulmán vallás nem egyenlő a politikai iszlamizmussal, hiszen ő is találkozott nem egy igazhitű muzulmánnal, aki kockáztatta már az életét a keresztények megsegítése érdekében. Viszont sajnos a muzulmán többség az iszlám jogmenetet követi, mely kimondja, hogy mindenki jogfosztott a társadalmukban, aki nem muzulmán vallású.
„Vannak olyan országok – például Pakisztán – ahol, ha egy muzulmán megvádol egy keresztényt Allah káromlásával, akkor bizonyítási eljárást sem fojtatnak le, hanem a keresztényt automatikusan halálra ítélik. Történt ilyen konkrét eset is, melyhez a Hungary Helps programtól is segítséget kértek helyiek. Egy muzulmán – minden bizonnyal irigységből – a Korán meggyalázásával vádolt meg egy keresztény péket. A felbujtott csőcselék randalírozni kezdett a keresztények lakta övezetben: törtek-zúztak. A keresztényeket elbocsátották állásukból. A gyerekeket rabszolgaként dolgoztatták: ötven fokos tűző napon kellett agyagból téglákat formázniuk. A Hungary Helps tényleges módon kivásárolta őket: ez idáig 100 gyermeknek sikerült szabadságot adni, akik most már iskolába járhatnak, nyugodt életük van, és mikor meglátogattuk őket, egy zenés-táncos előadással köszönték meg a visszakapott életet”
– tárta fel szervezete egyik munkáját Azbej Tristan. Figyelmeztetett, hogy ugyan az egyes terrorszervezetnek évente pár ezer ember esik ténylegesen áldozatul, ám milliókat fenyegetnek, akiknek a rettegésről, a halálfélelemről, az állandó stresszről szólnak a mindennapjaik. Hozzátette, szörnyű dolgoknak voltak már eddig is szemtanúi a Közel-Keleten és fekete Afrikában, de ezekre a helyekre legalább eljutnak, ám Észak-Korea egy olyan ország, ahová semmilyen módon nem tudnak bejutni, pedig ott elképesztő méreteket ölt a kereszténység üldözése: ha valakinél Bibliát találnak, az egész családot, rokonságot, ismerősöket is akár halálra vagy a halállal tulajdonképpen megegyező kényszermunkára ítél az országvezetés.
„Beszéljünk kicsit a számokról, mert azokat mindenki megérti. Szíriában 20 évvel ezelőtt 2,3 millió keresztény élt, ma félmillió. Irakban 20 éve másfél millió, ma a számuk nem éri el a 200 ezret. És a keresztényüldözés nem állt meg, csak lelassult az Iszlám Állam kalifátus megszűnése után. Mivel továbbra is kézzelfogható ez a jelenség, esélyes, hogy még ebben a században teljesen eltűnnek a keresztények az említett két országból.”
Berta Péter emlékeztette közönségét, hogy Szíriában és Irakban 1500 vagy annál is több éves ősi kereszténység van/volt jelen, olyan közösségek, melyek még az arámi nyelvet beszélik. Az üldözések az ő létüket is fenyegetik.
Azbej Tristan ezután megemlített néhány különösen szívfájdító, kegyetlen esetet, ahol a keresztények elleni atrocitások felfoghatatlan áldozatokkal jártak. Tavaly június 22-én súlyos öngyilkos merénylet történt Damaszkusz óvárosában, a Szent Illés görög ortodox templomban. Egy dzsihadista gépfegyveres rontott be az éppen zajló istentiszteletre, és válogatás nélkül lőtte a bent lévőket. Két mártír fiatalember rávetette ugyan magát, ám ekkor a merénylő működésbe hozta a ruhája alá rejtett pokolgépet: a támadásnak 22 halottja lett. Mesélt egy kongói (Afrika) esetről is, ahonnan azt a hírt kapták, hogy egy templomban 70 hívő embert találtak lefejezve. Elmondta, hogy a keresztényüldözés súlypontja a Közel-Keletről áthelyeződött fekete Afrikába: Maliban, Szomáliában és főként Nigériában egyre nagyobb mértéket ölt a szélsőséges iszlamizmus. Nigéria – ismertette az államtitkár – az emberiség népességnövekedésének új zászlóshajója lett, még ebben a században az ország lakossága elérheti az 500 millió főt. Azonban a gazdaság, a fejlődés ezzel nem tud lépést tartani, nagy az elsivatagosodás, egyre kevesebb az élelem, emiatt elképesztő mértéket ölt a bűnözés minden formája. Nigéria déli részén jobbára keresztények élnek, az északi részt azonban a Boko Haram szunnita iszlám fundamentalista szervezet tartja terror alatt. A „boko” a nyugatot jelenti, a nyugati kultúrát és mindent, ami bárhogyan összefügghet vele, a „haram” pedig tiltást. A Száhel-övezetben történt, a fent említett terrorszervezet elrabolt egy lelkész házaspárt, akiket, miután nem voltak hajlandóak megtagadni keresztény hitüket, és felvenni a muzulmán vallást, egymás szeme láttára kínoztak válogatott módszerekkel, nem kímélve az állapotos lelkésznőt sem. A megtámadottak túlélték. Hatalmas az elszenvedett trauma, de visszatértek közösségükhöz, és továbbra is áldják az Úr nevét.
„Sokak számára mi vagyunk az egyetlen, akihez fordulhatnak. Sok segítő szervezet van a világon, vannak hatalmas, nemzetközi egységek is, ám gyakran tapasztaljuk, hogy a túl nagy bürokrácia a segítség késését okozza, és annak mérete is jelentősen csökken. Hozzánk kétfajta kérés szokott beérkezni: vészhelyzeti vagy elhúzódó válság kezelésére irányuló. Első körben említeném a terrordámadások utáni azonnali segítséget. A damaszkuszi eset után az ottani egyházi vezető azzal keresett meg bennünket, hogy rengeteg a sérült, de nincs államilag finanszírozott egészségügy, segítsünk az ellátásban, felépülésben. 24 órán belül ott voltunk. Kongóban az árván maradt gyerekeken segítettünk és a halottal eltemetésében. Második sorban mondanám a hosszú távú segítségnyújtást. Irakban például – az újjáépítés során – kiemelten támogattuk, hogy az emberek visszatérjenek otthonaikba, ne a migrációban keressenek megoldást. Oktatási programokat is szervezünk. Amikor a keresztényeket üldözők lerombolják a házakat, otthonokat, amikor nincs tető a fejek fölött – képzeljék: a terrorral sújtottak nem házat kérnek először tőlünk, hanem segítséget, hogy minél előbb újra álljon a templomuk. Sosem alamizsnát kérnek! Nem halat, hanem hálót, amivel majd bebiztosíthatják önmagukat”
– tudta meg a Csemadokban összegyűlt közönség. Búcsúzóul még – Berta Péter kérdésére válaszolva – Azbej Tristan elmondta, három gyermekes édesapaként rettenetesen nehéz számára szenvedő gyerekeket látni. Bele kellett tanulnia a hivatásába, és az azzal járó szörnyűségek kezelésébe is. Ma már tudja, hogy az úgynevezett szekunder traumát szakember bevonásával kell kezelnie. Azt is, hogyan alkalmazza az egészséges távolságtartást.
„Végezetül engedjenek meg egy mindannyiunk számára jeles példát. Kairóban nem is olyan régen gyilkos robbantás volt egy templomban – a keresztényüldözés újabb megnyilvánulása. Hogy mit tett a keresztény közösség a következő vasárnapon? Sosem látott tömegben jelentek meg a templom falai között, dacosan, szilárdan. Jelenlétükkel üzentek az őket fenyegetőknek, hogy sosem fogják megtagadni Jézus Krisztus nevét!”
fotók: Kalmár Csaba