A Móra Ferenc Alapiskola tanulóinak ünnepi műsorával kezdődött Nemesócsán az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára való megemlékezés. A gyerekek – felkészítőjük Kováč Orsolya tanító néni – szavalattal és zenés-kellékes dramaturgiával idézték fel a márciusi ifjak lelkesedését, forradalmi eszméik melletti kiállásukat, szabadságvágyuk tettekben való megnyilvánulását. Az 1848-as pesti események példaként állnak ma is a fiatalság előtt, hiszen a történelemkönyvek, a levéltári adatok felfedik, hogy az események indítómotorjához nem fegyverek kellettek vagy hatalom vagy pénz, csupán tiszta lelkek, elköteleződés és a jobb életebe vetett erős, kikezdhetetlen hit.
„Hogy mi a válasz? A gyermek. A gyermek a jövő letéteményese, a családok összetartója, a közösségek teremtője. A gyermekek viszik tovább hagyományainkat, éltetik történelmünket”
– emlékeztetett Szalay Tibor, a Magyar Szövetség nemesócsai szervezetének elnöke ünnepi beszédében a katolikus temetőben. Az idei ócsai megemlékezés – némileg felidézve a 178 évvel ezelőtti pesti eseményeket – több állomásból állt, ahová az ünneplők tömege együttesen sétált át. Az ilyen megoldásoknak közösségépítő és -formáló erejük van, ugyanis a település utcáin végigvonuló, büszke mellekre tűzött kokárdák serege nemcsak látványként nagyon szép, hanem hívóerővel is bír, csatlakozásra ösztönöz.
Szalay Tibor beszéde után Nemesócsa önkormányzata koszorúzott, majd az ünneplők a református temető felé vették az irányt. Öröm volt látni, hogy a megemlékezők között minden generáció feltűnt: a fiataloknak, a gyerekeknek ugyanolyan fontos volt, hogy megmutassák magukat, hogy jelenlétükkel hozzájáruljanak az ünnep teljességéhez, mint az idősebb korosztályoknak.
„Ez a nap nemcsak a forradalom kezdete, nemcsak történelmi dátum, hanem az a pillanat is, amikor egy nép kimondta: a szabadság nem adomány, hanem jog, amiért ki kell állni! Ma nem egyetlen falunak, egyetlen közösségnek az emlékét ápoljuk, hanem az egész magyar szabadságharc összes hősének fejezzük ki tiszteletünket. Olyan embereknek, akik az életüket adták a közös ügyért, és olyan emberek előtt, akik a veszély ellenére is hittek abban, hogy a jövő szebb lehet”
– Válek Iván, Nemesócsa polgármestere a református temetőben nyugvó hősök sírjai előtt mondta el ünnepi beszédét. A község minden évben megemlékezik azokra a derék férfiakra, akiknek a szabadságért folytatott küzdelem drágább volt a saját életük féltésénél, akik vállalták a veszélyt és az üldözés rémét is, hogy magukénak tudhassanak olyan alapvető emberi jogokat, melyekért voltak idők, amikor vérrel és verejtékkel kellett megküzdeni.
Baranyai József őrnagyra, aki mérnökként szolgált Komáromban, az ő nevéhez fűződik a pontonhíd megépítése. Csorba József tizedesre, aki fiatalon állt a forradalom ügye mellé. Szkukalek Józsefre, aki önkéntesként vette ki részét a csatatéren. Galambos Istvánra, aki önkéntesként került a forradalmárok közé, utóbb tiszti rangot is kapott, életútja a hazáért vállalt felelősség példája.
„A közösségért vállalt felelősség mindig döntéseket követel, melyek azonban nem mindig népszerűek. De mindig, minden körülmények között meg kell mutatnunk a következő generációknak, mit jelent felelősséggel élni, felelősséggel döntéseket hozni, és úgy építeni a közösséget, hogy a jövőben is legyen napja, helye és hite az együtt ünneplésnek”
– zárta ünnepi beszédét Nemesócsa első embere, majd az egybegyűltek elhelyezték a síroknál az emlékezés koszorúit. Végezetül a református sírkert árnyas fái alatt felcsendült a Himnusz, melyet Banyák Róbert kísért hegedűn.
fotók: Kalmár Csaba