Rendezvény lesz? – kérdeztem a szomszédom az élelmiszerüzletben, amikor segítettem neki az egyik kerekére kissé hibás bevásárlókocsival, ami majdnem színültig volt megpakolva. Jó is lenne, nevetett, de inkább csak a készleteket tölti fel, szerencsére az áruházi kedvezmények időről időre lehetővé teszik a valóban nagy bevásárlást. Meg a templomba is visz, mondta. Idén már harmadik éve kapcsolódik be a Katolikus Karitász felhívásába.
Kíváncsi lettem, miért érzi a hívást, ösztönzést, hogy tartós élelmiszereket juttasson – névtelenül – másoknak, rászorulóknak. Mivel tudta, hogy újságíró vagyok, így az érdeklődésem nemcsak emberi, hanem minden bizonnyal szakmai is, előbb próbált elhárítani, de aztán győzött a jószomszédi viszony. Érdekes okot mondott: hiányzott a hétköznapjaiból a jó cselekedet. Azt mondta, ahhoz, hogy tartósan valamilyen önkéntes munkát vállaljon, nincs elég ideje meg talán kitartása sem, sőt a lustaság is nagy úr, ami sokszor kerekedik rajta felül. Aztán amikor először olvasott a karitász gyűjtéséről, és látta valamelyik magyarországi kereskedelmi tévében a hírösszefoglalóban a felvételeket, mennyire nagy öröm volt a rászorulóknak a csomagbontás, úgy gondolta, ezzel az akcióval összhangba tudná hozni magát. Első évben még csak módjával, folyton kérdezősködve, mit igen, mit nem. Aztán mára már belejött, és tényleg némi büszkeséggel mutatta a tésztákon, rizsen, liszten és fűszereken kívül a rizs- meg zabkásákat, pudingporokat meg a csokis kekszet. Annyit még hozzátett, hogy túlköltekezni sosem szokott, ám ha ezt az éves egyszeri bevásárlást szétszámolja 365 napra, akkor kifejezetten alacsonyka összeg jön ki, amit megengedhet magának bárki, aki havonta szokott nagy bevásárlást csinálni az üzletláncoknál.
Miután találkoztunk, hazamentem, és rákerestem a neten, hátha találok gyűjtésre való felhívást az ismerőseim között. Pár perc alatt megvolt: az Egyházgellei Plébániai Karitász is bekapcsolódott idén is a Tartós szeretet elnevezésű, kifejezetten a nagyböjthöz kapcsolódó élelmiszergyűjtésbe. Február 21. és március 21. között várták, várják a felajánlásokat, melyeket a nagybudafai kultúrházba lehet bevinni. Liszt, cukor, rizs, száraztészta, búzadara, olaj, konzervek, zacskós leves, tartós tej, keksz, édesség, lekvár, kávé, tea, és még sokféle élelmiszer szerepel a gyűjtendők között. A lényeg, hogy tartósságra figyelni kell, hiszen bekerülés után válogatják, majd csomagokat készítenek belőle, amit aztán – még húsvét előtt – önkéntesek juttatnak el a rászoruló családokhoz.
A plébánia honlapján további gyűjtés adatai is elérhetőek: XIV. Leó pápa kezdeményezésére pénzbeli adományokat gyűjt a világ Ukrajna megsegítésére: a zord időjárás, illetve a háború miatt áramfejlesztők és orvosi felszerelések vásárlását tervezik.
fotó: Katolikus Karitász