2013. március 13-án a Sixtus-kápolna kéményéből felszálló fehér füst jelezte a világnak: a bíborosok új pápát választottak. A konklávé döntése történelmi volt. Az Egyház élére az argentin Jorge Mario Bergoglio került, aki a Ferenc nevet választotta. Olyat, amelyet korábban egyetlen pápa sem viselt.
A névválasztás már önmagában program volt. Assisi Szent Ferenc alakját idézte. Az egyszerűség, a szegénység és az evangéliumi radikalizmus példáját. Az új pápa ezzel mintha jelezte volna: az Egyháznak közelebb kell kerülnie az emberekhez, különösen a szegényekhez és a peremre szorultakhoz.
Ferenc pápaságának központi üzenete azonban mindenekelőtt az irgalom lett. Püspöki jelmondata is erről szól:
„Miserando atque eligendo” – vagyis: „Irgalmasan rátekintett és kiválasztotta.”
A mondat Szent (Tiszteletreméltó) Béda egyik magyarázatából származik, amely Jézus és Máté, a vámos találkozását értelmezi. A történet lényege: Krisztus nem a tökéleteseket hívja meg, hanem azokat, akiknek szükségük van az irgalomra. Ferenc pápa saját életét is így értelmezte. Olyan emberként nézett magára, akire Isten irgalmasan tekintett.
Nem véletlen, hogy pápaságának egyik legnagyobb eseménye az Irgalmasság rendkívüli szentéve volt 2015–2016-ban. A pápa akkor arra hívta a keresztényeket, hogy fedezzék fel újra az evangélium egyik legmélyebb üzenetét: az Egyház feladata nem az ítélkezés, hanem a gyógyítás.
Ferenc használt egy megrázó képet is: az Egyház olyan, mint egy tábori kórház a csatatéren. Először a sebeket kell bekötözni, az embert kell megmenteni. Csak utána lehet hosszabb beszélgetésekbe kezdeni.
Az irgalom gondolata összefügg azzal is, ahogyan a papokról beszélt. Ferenc szerint a lelkipásztoroknak „bárányszagúnak” kell lenniük: az emberek között kell élniük, osztozniuk kell sorsukban, örömeikben és fájdalmaikban. A pap nem lehet távoli hivatalnok. Pásztornak kell lennie, aki együtt jár a nyájjal. A püspököknek is számtalanszor felhívta erre a figyelmüket.
A pápa sokszor beszélt arról is, hogy az Egyháznak „szegénynek kell lennie és a szegényekért kell élnie”. Ez nem pusztán szociális kérdés. Az evangélium hitelessége azon múlik, hogy az Egyház mennyire tud közel maradni azokhoz, akiknek kevés jutott a világ javaiból.
Ferenc pápaságának egyik fontos kulcsszava a szinodalitás lett. Ez azt jelenti: az Egyház közösen járja útját. Püspökök, papok, szerzetesek és világi hívek együtt keresik a Szentlélek vezetését. Az Egyház nem csupán intézmény vagy hierarchia, hanem Isten népe.
Sokat beszélt arról is, hogy a nők szerepe az Egyházban nagyobb figyelmet érdemel. Az elmúlt években több vatikáni intézmény vezető pozícióiba nevezett ki nőket, és többször hangsúlyozta, hogy a nők tapasztalata és bölcsessége nélkül az Egyház szegényebb lenne.
Ferenc pápa különösen közel került Közép-Európához is.
2019-ben Romániába látogatott, ahol Csíksomlyón mutatott be szentmisét. Történelmi pillanat volt ez az erdélyi magyarok számára.
Magyarországon kétszer járt: 2021-ben a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén, majd 2023-ban háromnapos apostoli látogatáson.
Szlovákiába 2021-ben látogatott, amikor Pozsonyban, Kassán és Eperjesen is találkozott a hívekkel, valamint ellátogatott a roma közösséghez a kassai Luník IX lakótelepen.
Pápasága természetesen vitákat is kiváltott. Vannak, akik túl gyorsnak érezték a változásokat, mások még radikálisabb reformokat vártak. Egy azonban kétségtelen: Ferenc pápa új hangsúlyt adott az evangélium egyik legmélyebb üzenetének, az irgalomnak.
Tizenhárom év távlatából Ferenc pápát sokan úgy látják, mint azt a pásztort, aki újra és újra emlékezteti az Egyházat: Isten nem elsősorban bíróként, hanem irgalmas Atyaként lép az ember életébe.
Talán ezért is lett pápaságának egyik legszebb mondata:
„Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba.”
fotó: wikipédia