Megint a lengyelek győztek. Immáron tizedik alkalommal. Elképzelhető talán, hogy az ő gárdájuk mise előtt, mise után is a pályán van? Hogy szinte még le sem vetették a reverendát, de máris a passzokat gyakorolják? Hogy futva-edzve járnak hivatalos körútjaikra, találkozóikra, látogatásaikra? Valamit egészen biztosan másként csinálnak, hiszen a tíz arany, az bizony tíz arany, és ez megkérdőjelezhetetlen. Van tőlük mit tanulni – játékban és győzelemben, ám a kitartás, az összetartás, a közösségi szellem és az egymásba vetett hit minden csapatnál szembetűnő volt. Még szép, hiszen katolikus papok mérték össze erejüket a teremfoci Európa-bajnokságon.
2026 februárjában a lengyelországi Lublin adott otthont a 18. katolikus papok futsal Európa-bajnokságának, amely Európa egyik legkülönlegesebb sporteseményének számít. A tornára összesen 18 ország papjai érkeztek, hogy összemérjék tudásukat a gyors tempójú teremben zajló mérkőzéseken. A résztvevők között ott volt többek között Magyarország, Szlovákia, Olaszország, Horvátország és Portugália csapata is. A bajnokság egyszerre szólt a versengésről, a barátságról és a hit közös megéléséről. A mérkőzések mellett közös imák és találkozások is erősítették a papok közötti testvériséget.
A tornán már a csoportmérkőzések is látványos és gólgazdag összecsapásokat hoztak. A papok nemcsak lelkipásztorként, hanem sportolóként is megmutatták elszántságukat és technikai tudásukat. A hazai közönség különösen nagy lelkesedéssel támogatta a lengyel csapatot. A torna végül a házigazdák sikerével zárult: Lengyelország megszerezte az aranyérmet, immár tizedik alkalommal a bajnokság történetében.
A döntőben a lengyelek rendkívül szervezett játékkal múlták felül riválisaikat, és megérdemelten emelhették magasba a trófeát. A második helyet a horvát papválogatott szerezte meg, míg a bronzérmet Portugália csapata nyerte el.
A magyar csapat is küzdelmes mérkőzéseket játszott a tornán. A csoportkörben különösen emlékezetes volt a Fehéroroszország elleni találkozó, amelyet a magyar papok magabiztos, 6–0-s győzelemmel zártak. Ez a siker megmutatta, hogy a magyar csapat technikailag és fizikailag is felkészült volt a tornára.
A folytatás azonban nehezebbnek bizonyult: a kieséses szakaszban erős ellenfelekkel kellett megküzdeniük. A magyar válogatott végül becsülettel helytállt, de egy szoros mérkőzésen vereséget szenvedett Bosznia-Hercegovina papcsapatától, így nem jutott be a legjobb négy közé.
A szlovák csapat szintén látványos és küzdelmes meccseket játszott. Az egyik legizgalmasabb találkozójuk a román válogatott ellen zajlott, amely gólzáporos, 4–4-es döntetlennel zárult. A szlovák papok gyors kontrákkal és bátor támadójátékkal hívták fel magukra a figyelmet.
A tornán végül nemcsak a helyezések számítottak, hanem az a különleges közösségi élmény is, amelyet a résztvevő papok együtt élhettek át. A futsalpályán mutatott küzdelem jól példázta, hogy a sport a hit és az emberi kapcsolatok erősítésének is fontos eszköze lehet. A 2026-os papfutsal Európa-bajnokság így nemcsak látványos mérkőzéseket, hanem emlékezetes pillanatokat is hozott mind a játékosok, mind a szurkolók számára.
fotók: vatikan news