Tiborcz Dániel csokit eszik. Nagyböjt alatt. Manapság bizony nem ez lenne a legnagyobb vétek: gondoljunk csak az ebbe az időszakba bőven belecsúszó bálokról és egyéb mulatságokról, melyek lakomái már-már lucullusi magasságokba törnek. Igen ám, de Tiborcz Dániel evangélikus lelkész, aki hagyománytisztelő, derék hívő ember, akinek módfelett fontos a Biblia tanítása, hitének teljes megélése. Mégis jókedvűen mesél csokievéséről, sőt Nutellával vastagon megkent kenyérszeletet is emleget. Egy hölgy – nevezzük egyszerűen Enikőnek – még rá is szól, kissé talán kioktató stílusban, ám a lelkészt ez sem billenti ki. Teszi és mondja, amit jónak ítél, amiben hisz. Olyan hangon, amellyel követők százait, ezreit szerezte meg már eddig is.
Mielőtt még megköveznének, vagy – ne adj Isten – talán magát Tiborcz Dániel lelkésszel történne ugyanez, hozzáteszem, csokievésére látható bizonyíték nem történt, csupán egy fiatal lány tette fel neki ezt a kérdést. A lelkész pedig elmagyarázta, hogy hamvazószerdától húsvétig negyvenhat nap van, ám a vasárnapok nem számítanak bele a böjtbe, így jön ki a már ismert 40-es szám. Hogy miért nem számítanak bele?

„Még diákként olvastam utána, hogy a vasárnapok azért nem számítanak bele a negyven napos böjtbe, mivel a vasárnap a feltámadás napja. Ilyenkor Krisztussal együtt ünnepelünk, aki értünk feltámadt. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy a vasárnap kötelezően az öröm napja”
– meséli videójában az idén 30. életévét betöltő lelkész. A hölgy pedig, aki eme posztjához hozzászólt, a lelkiségre terelte a szót, mondván, ez az igazi üzenete a böjtnek. Tiborcz Dániel teljességgel igazat adott hozzászólójának, ám hozzátette, hogy célja elsősorban a figyelemfelkeltés volt, illetve a teológiai tények ismertetése.

Hogy miért fontos Tiborcz Dániel története? Sokat halljuk, hogy a mai gyerekeket, fiatalokat nagyon nehéz a jól bevált, régi gyökerekkel kapaszkodó értékek felé fordítani – ebbe beletartozik a vallás is. De ha kicsi magunkba nézünk, ha visszaemlékezünk saját gyermekkorunkra, ami bizony már több évtizeddel ezelőtt volt, amikor még nyoma sem volt a digitális kornak, vajon mit látunk? Vajon nem ugyanolyan kölykök, kamaszok, tinédzserek és fiatal felnőttek voltunk-e sok tekintetben, mint a maiak? Akik mindig, mindent jobban véltek tudni a felnőtteknél, és akiknek lelkükhöz elképesztően bonyolult volt az út? A lelkészeknek, papoknak elképesztően nehéz dolguk volt és van nemcsak a Biblia magyarázatával, hanem abban is, hogy egyáltalán megtalálják a hangot, amivel képesek megszólítani, érdeklődést kiváltani, lekötni az ifjú hallgatóságot.

Tiborcz Dániel elővett egy tábla csokoládét, és nagyböjtben, vasárnap jóízűen elmajszolta. Ha volt szemtanúja, talán még kicsit rá is játszott, színészkedett, mutatván, mennyire nagyon finom volt az édesség. Nem követett el bűnt, viszont sok gyermek szemében nagyot nőtt: hiszen ezzel egy lett közülük. A lelkész, aki ugyanolyan csillogó szemekkel és áhítattal fogyasztja a csokit, mint bármelyik gyermek. Megtalálta a hangot.
Rákerestem Tiborcz Dánielre – igazán példamutató a fiatal lelkész. Jelenleg Tab községben szolgál (Somogy vármegye), és többször is felkérik podcast beszélgetésekre, különféle témákban. Ezenkívül megjelennek a rövidke videói, ahol teológiai tényeket oszt meg érthetően és főként szerethetően. Ki gondolta volna, hogy egy szép tábla csokoládé még erre is képes?
fotók: Magyar Evangélikus Egyház fb