Bábel Balázs érsek húsvéti üzenete

Kedves Testvérek!

Korunk embere a bizonytalanság, a viszonylagosság és a lelki fáradtság terhét hordozza. Sok minden kérdésessé vált körülöttünk: az igazság, a hűség, a béke, olykor maga a hit is. Éppen ezért különös erővel hangzik fel húsvét ünnepén az Egyház tanúságtétele: Krisztus legyőzte a halált, és megnyitotta előttünk az örök élet útját. Amint mondotta:

A húsvét a legnagyobb isteni ajándék ünnepe. Karácsonykor megszoktuk, hogy ajándékot adunk egymásnak. Húsvétkor azonban maga az Isten ajándékoz meg bennünket a legnagyobb jóval: a bűnbocsánattal, a reménnyel és a békével. A föltámadt Krisztus első szava tanítványaihoz ez volt:

Nem szemrehányással közeledett hozzájuk gyávaságuk miatt, hanem irgalommal és szeretettel. Ezután rájuk lehelt, és a bűnök bocsánatának kegyelmét bízta Egyházára. Húsvét tehát annak ünnepe is, hogy Isten nem zárja be előttünk az újrakezdés kapuját.

Szent Pál apostol világosan tanítja, hogy Krisztus föltámadása hitünk sarkköve.

A kereszténység nem emberi elképzelésre, nem pusztán szép eszményekre épül, hanem arra a valóságra, hogy a megfeszített Krisztus él. A föltámadás utáni megjelenésekről az apostolok és a tanítványok tettek tanúságot. Nem képzelődő emberek voltak: féltek, bezárkóztak, kételkedtek. Mégis, a föltámadt Úrral való találkozás olyannyira átalakította őket, hogy készek lettek életüket is odaadni ezért az igazságért.

Húsvét üzenete ma különösen is a béke üzenete. Korunkat is átszövi a háború, a szorongás és a bizonytalanság. A világ békéje sokszor csak törékeny fegyverszünet; Krisztus békéje azonban mélyebb ennél. Nem a sebek letagadásából fakad, hanem abból, hogy a föltámadott Úr a sebeket is megdicsőítette. A tanítványoknak megmutatta kezét és oldalát, s így ajándékozta nekik a békét. Ez a béke ma is az emberiség egyik legnagyobb hiánya és legmélyebb szüksége.

Nagy fájdalmunkra Vörösmarty Mihály: „A vén cigány” versének szavai jutnak eszünkbe ha a Közel-Keletre és Szentföldre gondolunk, mert a vers megírásakor is háború volt a Szentföldön. Most is zárva van a Szent Sír Bazilika és újra elmondható: „Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a szent honban.” Ha szomszédunkra az ukrajnai háború ötödik éve tartó nagy csapására gondolunk, akkor Babits száz évvel ezelőtt írt nagy háború ellenes verse a „Húsvét előtt” válik újra időszerűvé: „hogy elég, hogy elég! elég volt … Ó, béke! béke! Legyen vége már!”

A történelem újra és újra figyelmeztet bennünket arra, milyen súlyos következményekkel jár, ha az ember nem hallgat időben a béke szavára. Nekünk, keresztényeknek ezért különös feladatunk, hogy imádsággal, józansággal, egymás iránti felelősséggel és áldozatos szeretettel a béke munkálói legyünk.

A föltámadásba vetett hit azonban nem csupán értelmi belátás. A húsvét akkor válik életet formáló valósággá, amikor a hívő ember Tamás apostollal együtt térdre borul, és így vallja meg Krisztust:

Ez a hit ad erőt a szenvedés idején, reményt a megpróbáltatásban, világosságot a bizonytalanságban, és örömöt az ember szívének.

Ma, amikor oly sokan mindent viszonylagossá tesznek, nekünk alázatosan kérnünk kell az Urat:

Kérjük, hogy a föltámadt Krisztus öröme töltse el szívünket, családjainkat, közösségeinket és egész népünket. Adjon nekünk bűnbánó szívet, élő hitet, erős reményt és maradandó békét.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvérnek áldott, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket.

Kalocsa, 2026 húsvét
Bábel Balázs érsek