Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Papp-Váry Elemérné, Sziklay Szeréna verselt így hajdan, akinek szülei hamvai a jánoki sírkertben nyugszanak. Üzenete ma is aktuális. Nem nacionalista, irredenta, soviniszta szólam. Amint tudjuk, az Úr Jézus perében a zsidó főtanács húsvét előtti utolsó tanácsülésének a témája hasonló volt. És alighogy véget ért az ünnep, a főtanács ismét miatta volt kénytelen összegyűlni. A tanácskozás most az Úr Jézus a feltámadásának a hírét és a tagadhatatlan tényét akarta elfojtani.
Mindkét akció mögött a Mammon képét öltő, gyilkos Sátán állt. Az Úr Jézus kézre kerítéséért Júdásnak fizettek, később a katonákat vesztegették meg. Minden ott folytatódott, ahol Nagypénteken abbamaradt? Látszólag semmi sem változott: körös-körül az alvó város szellemi-lelki közönye terpeszkedett. A történelem és a történés vakon és céltalanul ment és megy tovább a maga útján, hogy maga alá temessen mindent és mindenkit, aki azt képzelte és képzeli önmagáról, hogy meg tudja változtatni a világ sorsát.
Valóban ez volt a helyzet? Nézzük csak a sírtól sietve távozó asszonyokat, akiket a Feltámadott a tanítványokhoz küldött, azzal az üzenettel, hogy menjenek Galileába. Figyeljük meg Pétert, aki később a tizenegy kíséretében, lélekkel és erővel eltelve, hangos szóval tanúskodott az Úr Jézus feltámadásáról.
Valami tehát mégis megváltozott. Gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik álmaik csúfos kudarca után megszégyenülve kullogtak haza, de az Úr Jézus ismét összehívta őket, és küldetést bízott rájuk, amely az egész világhoz szólt és szól.
A történelem nem vak és nem is céltalan. A Feltámadott új irányt és új célt adott és ad neki ma is. Vagyis a történelem során összefoghatnak a gonoszság erői, hogy az evangélium értékrendjét megpróbálják elleplezni, bagatellizálni, hitelteleníteni – erőfeszítéseik sorra kudarcot vallottak és vallanak.
Köszönet és hála, hogy leányaink, asszonyaink, édesanyáink és nagymamáink ma is értik az idők jeleit és megengedik, hogy az Úr Jézussal való húsvéti találkozásuk új irányt és új lendületet adjon az életüknek.
Segítse őket továbbra is kilépni az álmos közömbösségből és az alacsony megvesztegethető kiszolgálók sorából. Tegye készségessé szívüket, hogy az evangélium jóhírét, a feltámadás örömét, békéjét és értékrendjét hitelesen továbbadják nemzedékről – nemzedékre, határon innen és határon túl mindazoknak, akikhez küldetésük szól.
A hajdani locsolóvers üzenete és a szentelmény kegyelme segítse teljessé, igazzá és értékessé tenni mindennapi igyekezetüket.
Megrendült a világ és elsötétedett,
midőn Krisztus Urunk a keresztfán szenvedett.
Sírtak a tanítványok, zokogva siratták,
mint szerető gyermek a jó édesanyját.
De harmadnapra megnyílt a sír szája,
kilépett belőle az egek királya.
Ezzel mutatta meg Krisztus Urunk, hogy lesz feltámadás.
Feltámadt Krisztus húsvét ünnepére,
dicső koronája fénylett a fejében.
Eljöttem e háznak megtisztelésére,
s ha a házigazdának nem esne terhére,
váltsa meg a lányát, kérem szeretettel,
hadd öntsem meg fejét egy kis szenteltvízzel!
Viruljon orcája minden nap szépséggel,
áldja meg az Isten friss jó egészséggel!
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás a zsebembe várom…
fotó: romkat.sk