Az ortodox húsvét időpontja gyakran eltér a nyugati kereszténység ünneplésétől, mivel a Julianus-naptár alapján számolják ki. 2026-ban az ortodox húsvét egy héttel később van, mint a nyugati: a nyugati húsvét április 5-én volt, míg az ortodox húsvét április 12-re esik.
Az ortodox világban kezdetét vették a húsvéti ünnepek, amelyek a kereszténység egyik legmélyebb és legmisztikusabb időszakát jelentik. A hívek a nagyhéten Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékeznek, gazdag liturgikus hagyományok és szimbolikus szertartások kíséretében.
Az ortodox nagyhét (Szent és Nagyhét) különösen intenzív lelki idő. A templomokban hosszú, sokszor éjszakába nyúló istentiszteleteket tartanak. A hívek ikonok előtt imádkoznak, gyertyát gyújtanak, és böjtöléssel készülnek a feltámadás ünnepére.
A szertartások középpontjában Krisztus szenvedéstörténete áll: az utolsó vacsora, a kereszthalál és a sírba tétel eseményei.
Nagypénteken az egyik legmegrendítőbb szertartás a „sírbatétel” (epitaphios), amikor Krisztus jelképes sírját körmenetben hordozzák. A hívek gyakran átbújnak a sírt jelképező baldachin alatt. Ez a hit és az alázat kifejezése.
A húsvéti vigília éjfélkor kezdődik. A templomok sötétségét egyetlen láng töri meg, amelyet a pap ad tovább a híveknek. A fény gyorsan továbbterjed, a feltámadás örömének jeleként.
Ekkor hangzik fel az ősi köszöntés:
„Krisztus feltámadt!” – „Valóban feltámadt!”
Az ünnep nemcsak liturgikus esemény, hanem a közösség, a hit és a remény megújulásának ideje is az ortodox keresztények számára szerte a világon.
fotó: közösségi média