Komárom rendkívül gazdag programcsokorral szolgál mindazoknak, akik az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 178. évfordulóját épp ebben a városban kívánják megünnepelni, ahol annak idején hatalmas hadvezérek, kiváló katonák fordultak meg, ahol megszületett Jókai Mór, aki számos regényében idézte fel a magyarság dicső harcát szabadságáért, és részesült – Klapka Györgynek hála – maga is a komáromi menlevélben. A városban, melynek erős várát a kozák-orosz csapatokkal megerősített császári hadsereg sem tudta bevenni. Az emlékező ünnepségsorozat péntektől vasárnapig kínál színes, érdekes, emlékezetes eseményeket.

Szombaton ismét csodaszép arcát mutatta az idén korán beköszöntött bámulatos tavasz: már a napkelte is varázslatos volt – ezernyi színre festették a sugarak a léget; madárdal szólt és – de szeretném azt mondani, hogy virágillat szált, csakhogy a városi piac közelében bizony – pompás, frissen sült fokhagymás lángos illata terjengett. Szombat reggel életerőt beszerezni járnak a komáromiak: baráti kézfogásra a falukról érkezett árusokkal, szagolgatni, méregetni, megalkudni, és megtömni a kosarat a finomságokkal. Kellett is, hiszen ezen a délelőttön olyan 48-as programra várták a közönséget, ami kitartást és állóképességet igényelt, így a kiadós reggeli elengedhetetlen volt.

2025-ben – mondjuk úgy – élte reneszánszát a helytörténeti séták eseménye. Tavaly volt ugyanis a komáromiak egyik legnagyobb ünnepe: 200 éve született a város legismertebb irodalmára, Jókai Mór, aki világhírnévre is szert tett. Aki szerette volna minél jobban megismerni az írót, közel kerülni Jókaihoz, az emberhez, felfedezni gyermek- és kamaszkorát, környezetét, családját, részt vett Szabó Csekei Tímea izgalmas sétáin – sokan többször is, mert időről időre újabb és még újabb információk hangzottak el. A nagyszerű fogadtatás arra ösztönözte a szervezőket, hogy minél több helytörténeti sétára invitálják a helyieket, hiszen Komáromban oly sok minden van, amire büszkének lehet lenni!

A forradalom ünnepét megelőző napon természetesen ehhez a témához kapcsolódva gyűlt össze a népes társaság a komáromi református temető ravatalozója mellett, hogy részt vegyen a „48-as séta a komáromi sírkertben” című helytörténeti sétán. Külön kiemelném, hogy a sétálók között jelen volt Kiss Róbert kanonok, komáromi esperesplébános, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke, Fazekas László emeritus püspök és felesége, Fazekas Zsuzsanna lelkész, valamint Tóth Mihály, nyugalmazott gelléri református lelkész, aki maga is kiselőadásokat tartott egy-egy sírhelynél.

A sétálók meglátogatták Pap Gábor püspök-lelkész, honvédszázados, Jókay József (Jókai Mór édesapja), Foghtüy Zsigmond, Révkomárom nemzetőrségi kapitány, Tüdős Kálmán, Beöthy Gáspár és Beöthy Zsigmond, Kesztler Ede, Czike Ferencz honvéd huszárfőhadnagy, Mindszenthy Kálmán honvéd százados, Vöröss Benő nemzetőr százados, Csaplovits József honvéd főhadnagy, Lehoczky János honvéd főhadnagy, Hefler Szilárd honvédhadnagy, Boldoghy Alajos főhadnagy, Münkl József honvéd őrnagy és Podhradszky István nemzetőr százados sírhelyét, valamint a katolikus temetőben található 48-as honvédemlékművet.

A séta majd két órán keresztül tartott, sok érdekes történet hangzott el, amelyek felsorolása azonban igencsak hosszadalmas lenne, így engedjék meg, hogy csak egy-kettőt emeljek ki közülük. A legelső megálló Pap Gábor síremlékénél volt. 1827-ben született református lelkészcsaládban, tanulmányait a pápai református kollégiumban végezte. Diákként szerkesztette a Koszorú és a Vándor című diáklapokat, valamint írásai jelentek meg az Életképek című lapban is. Fiatalon részt vett a bécsi forradalom eseményeiben, majd a magyar forradalomban és szabadságharcban egészen századosi rangig vitte. A szabadságharc bukása után bujkálni kényszerült, fogságba is esett, szabadulása után püspök-lelkészként szolgált. 1878-tól haláláig Komárom református lelkésze volt. Aktívan részt vett a kor egyházpolitikai vitáiban, támogatta a magyar művelődés és oktatás fejlődését, hangsúlyozta a felekezeti békét és a nemzeti összefogást.

Beöthy Gáspár és fia, Beöthy Zsigmond sírhelyénél rendkívül beszédes volt a fiú sírkövére vésett szöveg, mely többet mond minden kísérő szónál: „Hazafinak, embernek, bírónak, költőnek hű volt és igaz.”
Ezen cikk címében Jókai Mórt idéztem. A teljes idézet, mely „Az én életem regénye” című műben jelent meg, így hangzik: „…hogy buzgó kereszténnyé a tisztes ősz pap keresztvízzel avatott fel, de hazafivá az apám örömkönnyei kereszteltek meg!” Az író édesapjának, Jókay Józsefnek sírjánál ismerkedett meg e gondolattal a közönség.

Be kell valljam, kedvenc történetem Kesztler Ede honvédhez kötődik, melyet Tóth Mihály nyugalmazott református lelkész tolmácsolt a 48-as hős sírkövénél. Kesztler 1828-ban született, és már 20 évesen tagja volt a nemzetőrség önkéntes csapatának. Gönyüben (Győr melletti, Duna-parti település) állomásozott, épp fegyverszállítási küldetésben járt két társával: Kollár Lajossal és Munk Sándorral. Egyik este – 1848. szeptember 15-én – épp a helyi kocsmában iszogattak, amikor figyelmesek lettek császári tisztek rosszalló beszélgetésére. Történt ugyanis, hogy Komáromban akkoriban Friedrich Mertz, a császári hadsereg altábornagya volt a várkapitány. Bár szavát adta, hogy alárendeli magát a magyar forradalmi erők parancsainak, e szót megtartani nem állt szándékában. Cselhez folyamodott: a Gönyüben állomásozó Vilmos ezredet megbízta, hogy az éjszaka leple alatt, teljes csendben vonuljanak a Komáromi vár alá a Duna partjára, majd a pontonhídon átkelve foglalják el az erődöt, amit így a császár kezére lehetne játszani.

Csakhogy az ezred tisztjei nem igazán kedvelték a teljes csend parancsát, ennek hangot is adtak a kocsmában, ami Kesztler Edének és társainak fülébe jutott. A három magyar ekkor lóra kapott, és száguldottak Komáromba, ahol értesülésüket jelentették a polgármesternek, aki elrendelte a pontonhíd szétkapcsolását, valamint a csónakok átvontatását a déli partról az északira.
A Vilmos ezred így hoppon maradt, a csel nem sikerült, Mertzet leváltották, helyét Majthényi István ezredes vette át.

A helytörténeti séta során a látogatók igazán kellemes délelőttöt töltöttek el a komáromi református és katolikus temetőkben. Szabó Csekei Tímea, Tóth Mihály, Fritz Beke Éva és Kelemen István rövidke előadásai megidézték a múltat: egy picit mindenki 48-as forradalmárnak érezhette magát. A helyszínen kokárdákat is lehetett vásárolni: az ezekből befolyt összeget a síremlékek rendben tartására fordítják. Aki szeretne még ekképpen hozzájárulni e nemes célhoz, a Klapka téri Turisztikai Desztinációs Irodában, a K-deco lakberendezési bolt és kincsesbányában, a Bíborka Fleur virágüzletben, valamint a Madách Posonium könyvesboltban – egy kokárda megvásárlásával – megteheti. Külön köszönet illeti Ryšavý Boldizsár temetőfenntartót, aki több síremléket is méltó állapotba varázsolt.
fotók: Kalmár Csaba