Katolikus pap családdal – egy rendhagyó hivatástörténet

Közös felismerés, közös út

Moger katonai misszióban teljesített szolgálatot, amikor még baptista lelkészként, tábori lelkészi minőségben, egyre erősebben vonzotta a katolikus liturgia világa. Ugyanebben az időszakban felesége otthon, tőle függetlenül, elkezdett részt venni a felnőttek katolikus keresztény beavatására szolgáló felkészítésen. Tehát mindketten ugyanabba az irányba indultak el. 2018 húsvétján családként léptek be a Katolikus Egyházba. Akkor még nem sejtették, hogy ez az út végül a papságig vezet.

Felmentés a cölibátus alól

A katolikus egyház fegyelme a latin rítusban a papi cölibátust írja elő, ám bizonyos esetekben, különösen más felekezetekből érkező, már családos lelkipásztoroknál, egyedi elbírálás lehetséges. Moger esetében Ferenc pápa személyes döntése tette lehetővé a pappá szentelést a házas állapot fenntartásával.

Egykori hivatásgondozó püspöke szerint a családi tapasztalat nem akadály, hanem erőforrás lehet a lelkipásztori szolgálatban: aki felelősen él férjként és apaként, az gyakran éretten és empatikusan tud jelen lenni papként is.

A család mint lelkipásztori erő

Moger maga is úgy látja: az apaság mélyebbé tette számára a lelki atyaság megértését. A gyermeknevelés tapasztalata segítette abban, hogy érzékenyebben közelítsen a rábízott emberekhez, és árnyaltabban gondolkodjon Isten atyai szeretetéről.

Gyermekei is pozitívan élik meg édesapjuk papi szolgálatát. Fiuk szerint a papság „mélyebb lelkiséget” hozott a család életébe, lányuk pedig azt emeli ki, hogy testközelből láthatta édesapja megtérését, amely nem eltávolította, hanem még inkább összekovácsolta a családot és elmélyítette hitüket.

A peremen élők szolgálata

A közösség visszajelzései szerint Moger papi szolgálatának középpontjában a szegények és a kirekesztettek állnak. Ez a hangsúly nem csupán program, hanem személyes karizma, amely családi és lelkipásztori életében egyaránt tetten érhető.