Ha szeretnél a nagyböjtben elcsendesedni, megérkezni önmagadhoz és nyitott szívvel készülni a húsvétra, akkor szeretettel vár a Keleti Kaptár Hétvége Szepsibe, a Boldog Salkaházy Sára Egyházi Iskolaközpontba – szólt a meghívó – ahol lehetőség adódott: kiszakadni a mindennapok zajából, feltöltődni testben és lélekben és közelebb kerülni ahhoz, ami igazán fontos.
A lelki találkozó során voltak előadások és fakultációk, sport és közösségi pillanatok, de volt Nektár, szentségimádás és keresztúti ájtatosság is. Az előadásokat Kondás András görögkatolikus parókus a Homrogd-i Általános Iskola és Óvoda iskola- és óvodalelkésze tartotta Magyarországról, valamint Szalay László nagyidai és Andrusko Gyula plébános Nagycétényből. Szombaton a szentmisét Juhász Attila péterfalvi plébános, főiskolai tanár mutatta be.
A 65 részt vevő a felelős vezetők segítségével megtapasztalhatták, hogy mit jelent:
„Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok”. (1Pt 2,9-10)
Jó volt látni, tapasztalni és tudatosítani azt, amire a minap a Szentatya, XIV. Leó pápa is figyelmeztetett: a messiási nép Krisztustól kapja a lehetőséget, azért, hogy részt vegyen a prófétai, papi és királyi működésében, amelyben megvalósul az ő üdvözítői küldetése. Az Úr Jézus ugyanis a papi közösséget és tanítványaiból a királyi papságot egy új és örök szövetségen keresztül alapította meg:
“A keresztség által az egyház tagjaivá vált hívők a szentségi karakter a keresztény vallás kultuszára rendeltetnek, és arra, hogy miután Isten fiaivá újjászülettek, az emberek előtt vallják meg a hitet, amelyet Istentől az egyház által kaptak” (LG,11).
Ezen túlmenően a “bérmálás szentségével még tökéletesebben kötődnek az egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, ezért szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet” (LG,11).
Az egyetemes küldetés gyökerében ez a megszentelődés áll, amely egyesíti a felszentelt papokat és a világi híveket. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban tíz évvel ezelőtt megállapította: „Isten népére tekinteni azt jelenti: emlékezünk arra, hogy valamennyien világiként lépünk be az egyházba. Az első szentség, ami végérvényesen lepecsételi identitásunkat és amire mindig büszkének kellene lennünk, a keresztség. Ezen keresztül és a Szentlélek kenete által a hívek “lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek” (LG,10), vagyis valamennyien együtt alkotjuk Isten szent és hűséges népét”.
A királyi papság gyakorlása sokféleképpen történik, de valamennyi a megszentelődést szolgálja, elsősorban az eucharisztikus áldozatban való részvétel által és a többi „szentségek felvételében, az imádságban és a hálaadásban, a szent élet tanúságtételével, az önmegtagadással és a tevékeny szeretet megélésével” (LG,10). A II. vatikáni zsinat ezt így foglalja össze: “a papi közösség szent és szervesen megalkotott jellege részben a szentségek, részben az erények által valósul meg”. (LG,11) “A hívők összessége, amely a Szentlélek kenetének birtokában van (vö. 1Jn 2,20.27), a hitben nem tévedhet és ezt a különleges tulajdonságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor „a püspököktől kezdve a legjelentéktelenebb világi hívőkig” a hit és az erkölcs dolgában fejezi ki. (LG,12)
Az egyház tehát mint hívő közösség, ami természetesen magában foglalja a lelkipásztorokat is, nem tévedhet a hittételekben: Isten egész népének természetfeletti hitérzéke ugyanis a hívők konszenzusában mutatkozik meg. Abból az egységből, amit az egyházi tanítóhivatal hűen őriz, jelesen következik, hogy minden egyes megkeresztelt tevékeny alanya az evangelizálásnak és arra hivatott, hogy a személyesen kapott prófétai ajándéka és karizmája szerint, amivel az Úr az egyes személyeket és a különböző közösségeket egyházában elárasztott, arról Róla következetes tanúságot tegyen.
A lelki találkozó csúcspontja a vasárnapi szentmise volt, ahol a lelkigyakorlatozók a plébánia híveivel egyetemben – köszöntve a születésnapja kapcsán jubiláló esperes-plébánost – zenei szolgálatukkal és aktív jelenlétükkel közösen tettek tanúságot arról, hogy értegetve az idők jeleit, tudatában vannak különleges küldetésüknek:
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
(Ady Endre: Intés az őrzőkhöz)
fotó: romkat.sk