A lengyel ügyészség vizsgálja Waldemar Cisło atya korábbi adománygyűjtéseit, miután maga a Pomoc Kościołowi w Potrzebie (PKWP), az ACN lengyelországi katolikus segélyszervezete belső vizsgálatot folytatott, majd feljelentést tett. A gyanú szerint a Közel-Keletre és Afrikába szánt támogatások egy része nem a meghirdetett célokra jutott el.
Cisło atya csaknem húsz éven át vezette a PKWP-t, vagyis az ACN lengyelországi szekcióját. Az ACN, teljes nevén Aid to the Church in Need, 1947-ben alapított nemzetközi katolikus segélyszervezet, amely 2011 óta pápai alapítványként működik. Küldetése, hogy imádsággal, tájékoztatással és anyagi segítséggel támogassa az üldözött, elnyomott vagy szükséget szenvedő keresztényeket világszerte.
A lengyel szervezet hivatalos meghatározása szerint egyházi jogi személy. Ez különös súlyt ad az ügynek, hiszen nem külső szereplő, hanem maga az egyházi háttérrel működő katolikus segélyszervezet indított belső átvilágítást, majd az ügyészséghez fordult.
Cisło atya működése idején jelentős összegek gyűltek össze a háborúk, üldöztetések és nyomor sújtotta közel-keleti és afrikai keresztény közösségek támogatására. A pap a lengyel nyilvánosság ismert alakjává vált, rendszeresen szerepelt jobboldali médiumokban, és széles kapcsolati hálót épített ki.
A fordulat 2024-ben következett be, amikor Cisło atya lemondott tisztségéről. Akkor még tagadta, hogy döntésének bármilyen köze volna a gyűjtések elszámolása körül felmerült kételyekhez. Azt hangsúlyozta, hogy a szervezetet rendszeresen auditálták, és az ellenőrzések nem tártak fel szabálytalanságot.
Az ügy azonban nem zárult le ezzel. A katolikus segélyszervezet lengyel szekciója belső vizsgálatot indított, és ennek lezárása után feljelentést tett az ügyészségen a 2024 októbere előtti időszak feltételezett szervezeti és pénzügyi visszásságai miatt.
Oknyomozó riportok szerint a segélyszervezet környezetében több, hasonló nevű alapítvány is működött, amelyek Cisło atyához és közvetlen köréhez kapcsolódtak. A gyanú szerint előfordulhatott, hogy egyes adományok nem közvetlenül az ismert egyházi segélyszervezethez, hanem ezekhez a kisebb szervezetekhez kerültek.
A sajtó szerint az egyik legsúlyosabb kérdés az, hogy a gyűjtések során egyes esetekben bankszámlaszámok változhattak meg, így a támogatások nem feltétlenül oda jutottak, ahová az adományozók szánták őket. A nyomozásnak most azt kell tisztáznia, történt-e bűncselekmény, és sérült-e a segélyezésre épülő bizalom.
Az ügy így már nem pusztán egy pap személyes felelősségéről szól, hanem arról is, képes-e egy egyházi segélyszervezet saját magán belül feltárni a visszásságokat, és megvédeni azt a hitelességet, amely nélkül a karitatív szolgálat könnyen kiüresedik.
fotó: wikipédia.com