Március 25-én, kilenc hónappal karácsony előtt, az Anyaszentegyház Urunk, Jézus Krisztus születésének hírüladása – korábban Gyümölcsoltó Boldogasszony – néven nevezett ünneppel emlékezik a megtestesülés misztériumára. A szentmisét technikusaink jóvoltából a világhálón is lehetett követni, sőt csatlakozni a magánfogadalom-tételhez. Többen éltek ezzel a lehetőséggel nemcsak a szűkebb pátriában, de külföldről is.
Szepsiben immár tizedik alkalommal indulhatott kilenchónapos imahadjárat a veszélybe került magzatokért. Köszönet érte Melega Mária önkéntesnek és társainak a kezdeményezés megszervezéséért és megvalósításáért. Egyházközségünkből 52-en vállalkoztak erre a világszerte közismert és egyre több helyen gyakorolt közös imádkozásra.
A szentmise kezdetén a közgyónás keretében számba vétettek a hitvestársi kapcsolatok, az intim cselekedetek, a vágyak és a szokások. A bűnbánattartás az olykor könnyelvű, máskor az önző, a jövőtől félő, a gyermeket nem vállaló tettek miatt.
A szentmise a megbocsátás és a bocsánatkérés eseménye is volt: amikor megbocsátottunk hitvestársunknak és bűntársainknak, bocsánatot kértünk egymástól és a meg nem született gyermekeinktől, akik bár nem jöhettek a világra, nem láthattuk meg őket, nem nevelhettük fel őket, de – a mieink ők. Élnek, akikkel az örökkévalóságban újra találkozunk és egymással kiengesztelődve, örökre egymáséi leszünk.
A szentmisén a templomban és otthon a készülékeknél jelenlevő jelöltek ünnepélyesen ígéretet tettek az anyaméhben életveszélybe került gyermekek lelki örökbefogadásának a megkezdésére. Az imaközösséget vezető, Melega Mária arra kérte a misézőt, hogy az Egyház nevében fogadja el magánfelajánlásukat, akik ígéretükkel egy-egy még meg nem született gyermek életének a védelmét kívánták szolgálni, akit halálveszély fenyeget. Kérésüket a miséző pap az Egyház nevében örömmel elfogadta.
A Szentlélek ereje kiáradásának a kérése következett a jelöltekre, hogy ígéreteiket teljesíteni tudják, és így hatékonyan tudjanak őrködni egy-egy megfogant, de még meg nem született gyermek élete felett.
Megható volt ismét együtt látni azokat, akik kilenc hónapon át egy-egy születendő gyermek emberi élete felett kívánnak őrködni, s a felajánlott imáikkal és önmegtagadásaikkal az Egyházat akarják segíteni küzdelmében, amelyet a magzatgyilkosságokat sugalló Sátánnal folytat Európa „elkereszténytelenítése” ellen.
Adja Isten, hogy figyelve az idők jeleit, továbbra is kövessék a Szentlélek indításait, aki erre a lelki örökbefogadásra ösztönözte őket, hogy kitartóan védjék „örökbefogadott” gyermeküket, óvják a gyilkosok kezeitől. Imáik, szentáldozásaik, böjtjeik és áldozataik legyenek örökbefogadott gyermekeik hathatós védőburkai, hiszen imáik által égő lámpásokká válnak, akik másoknak fényt, világosságot, kiutat mutatnak.
Bárcsak sohasem felejtenék el, hogy imáikkal Európa keresztény gyökereit védelmezik. Ezért gyújtották meg a templomban és otthonaikban a Krisztust jelképező fogadalmi gyertyáikat is, hogy a dicsőségesen feltámadt Krisztus fénye elűzze szívükből a félelem és a rosszindulat minden sötétségét. Krisztus tanításának világossága tegye fényessé igyekezetüket és kitartóvá áldozatvállalásukat.
Megható volt maga a fogadalomtétel is:
A szentháromságos egy Isten jelenlétében/
a Boldogságos mindenkor Szeplőtelen Szűz Mária pártfogásában/
az összes angyal és minden szent esedezésében/
a meg nem születettek védelmében való segítségnyújtás vágyától vezetve,/
ünnepélyesen elhatározom és megígérem,/
hogy ma, 2026 Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepnapján,/
lélekben örökbe fogadok egy gyermeket,/
akit egyedül csak az Isten ismer./
Kilenc hónapon át, minden nap imádkozom élete megmentéséért,/
valamint azért,/
hogy születése után törvényes és tisztességes életet élhessen./
Felajánlásom a következők:/
– a rózsafüzér egy tizede,/
– önkéntes lemondásaim,/
– és ez a fohász, amelyet ünnepélyesen most először imádkozom:
Urunk, Jézus Krisztus! Édesanyád, a Boldogságos Szűz Mária, aki szeretettel szült a világra, valamint nevelő atyádnak, a bizalom emberének, Szent Józsefnek a közbenjárására, aki születésed után gondoskodott Rólad, alázattal esedezem azért a meg nem született gyermekért, akit lélekben örökbe fogadtam, és akit a meg nem születés veszélye fenyeget. Kérlek, adj szüleinek hitet, reményt, szeretetet és bátorságot, hogy meghagyják gyermekük életét, amelyet Te magad adtál neki és tedd azt teljessé a térben és az időben és azon túl. Ámen.
Köszönet és hála, hogy együtt ünnepeltünk és közösen folytattuk imánkat a veszélybe került magzatokért. Zarándokok vagyunk és nem csámborgó bolyongók, de ugyanakkor emberek, akik az előttünk álló kihívások láttán nem egyszer megijedünk. Félünk. A félelem ugyanúgy hozzátartozik az életünkhöz, mint az értelmünk és az akaratunk. Ám, lelkünk nyugalmából lehet következtetni, hogy Isten angyalával, avagy a gonosz Kísértővel van-e dolgunk! Az Istennel való találkozásunk – mivel a szeretet feloldja a félelmet – visszaadja lelkünk nyugalmát, míg a Sátánnal való kacérkodásunk – nyugtalanná, bizonytalanná, kételkedővé tesz – hangzott az elmélkedés.
Szűz Mária – mint igazi okos szűz – az angyali jelenés közben is használta az értelmét. Gondolkodni kezdett, sőt nem félt kérdést feltenni:
„Miképpen történik mindez, hiszen férfit nem ismerek?”
Mit jelent ez? Igenis, szabad gondolkodóba esni, szabad kérdéseket feltenni, szabad párbeszédbe bocsátkozni az angyallal és Istennel, de sohasem a Sátánnal, mert ő okosabb, agyafúrtabb és ravaszabb, mint sem gondolnánk. A Szűzanya, nem akármilyen jelenésnek, nem is akármilyen üzenetnek adta át az életét, hanem Istennek – történjék velem szavaid szerint, mondta az angyali küldöttnek.
Az igazságot soha nem lehet és nem is szabad másokra kényszeríteni. Tiszteletben kell tartani mások lelkiismeretét, amelyben magának Istennek a képmása tükröződik. Az igazságot csak felajánlani lehet a másiknak, aki jó, ha azt felelősen el is fogadja. Ehhez párbeszédre kell törekedni. Harmóniává kell szőni az egység szálait, amihez mindenekelőtt meg kell hallgatni egymást.
Csak kívánni lehet és kérni: kísérje az imádkozókat továbbra is az Anyaszentegyház áldása. S amint Urunk Jézus Krisztus édesanyja, miután meggyőződött arról, hogy Isten küldöttje járt nála, igent mondva nem tétovázott beleegyezését adni, hanem készségesen átadta értelmét és akaratát, testét és lelkét Isten tervei szolgálatára, úgy legyen a lelki örökbefogadók szava, teste és elméje is értelmes meghódolás, akaratuk nemes beleegyezés, érzelmeik boldog megnyugvás a mennyei Atya rájuk vonatkozó tervére.
A minap a Pápai Életvédő Akadémia nemzetközi felhívást intézett minden tudóshoz, kutatóhoz és akadémikushoz, hogy tegyenek konkrét lépéseket a béke előmozdítása érdekében szerte a világon.
„A történelem ezen különleges pillanatában, amikor a fegyverek és a háború nyelve, valamint az erőszak elszabadulása tragikus globális jelentőséggel bír, ami a tudományos kutatást is korlátozza, a tudósokat és akadémikusokat világszerte arra kérjük, hogy álljanak ki a béke mellett, és keressék a megbékélés és a konfliktusmegoldás módjait, kutatásaik napi gyakorlatából kiindulva” – olvasható a március 11-én kiadott közleményben.
Örvendetes és dicsérendő tény, hogy egyházközségünkben már évek óta egy lelkes csoport március 25-től, december 25-ig, kilenc hónapon át imádkoznak, böjtölnek és önmegtagadó áldozatokat hoznak egy-egy veszélybekerült magzatért.
A kezdeményezés rávilágít arra, hogy ez az imahadjárat is abba a felhívásba illeszkedik, amelynek célkitűzései az „emberi élet előmozdításával és védelmével kapcsolatos kérdések” tisztázása.
Isten szerető és irgalmas jelenlétének bibliai reménysége ugyanis lehetővé teszi, hogy szeretetben éljünk a családi válságok idején is. Az Úr Jézus tekintetének alkalmazása ez és az, hogy sose fáradjunk bele a házastársi és családi szeretet fejlesztésébe, megerősítésébe és elmélyítésébe. Fedezzük föl, hogy a házasságban a szeretet mindig életet ad és mindig valós a maga korlátozott és földi módja ellenére, ahogyan azt a megtestesülés misztériuma tanítja nekünk. Ferenc pápa tanítása nyomán, új lelkipásztori utakat kell találnunk, meg kell erősíteni a gyermeknevelést. Az egyházat pedig hatékonyabban álljon a családok mellett az elkíséréssel, a megkülönböztetéssel és a törékenységek integrálásával, túllépve a szabály leegyszerűsítő szemléletén olyan lelkiséget szorgalmazzon, ami a családi életből fakad.
A törékenység, az esendőség része annak a csodának, amik vagyunk. Nem olyan életre születtünk, ahol minden önmagától értetődő és állandó, hanem egy olyan létre, amelyik folyton újjáépíti önmagát az ajándékban és a szeretetben. Ahhoz, hogy a család evangéliumát hirdessük a fiatal nemzedékeknek, meg kell tanulnunk felidézni a házasság hivatásának szépségét, méghozzá éppen a törékenység felismerésében, úgy, hogy felébresztjük a kegyelem bizalmát és a keresztény vágyat az életszentségre. Vagyis támogatnunk kell a családokat, különösen azokat, amelyek a szegénység és az erőszak formáitól szenvednek a mai társadalmakban.
Adjunk hálát az Úrnak a családokért, amelyek a nehézségek és kihívások dacára megélik a családi szeretet lelkiségét, amely sok ezer valós és konkrét gesztusból tevődik össze.
Ezúton is hála és köszönet minden papnak, lelkipásztornak és lelkipásztori munkatársnak, a hívő társulatoknak és az egyházi mozgalmaknak, amelyek a családpasztorációban munkálkodnak.
Korunkat gyors átalakulások jellemzik, még inkább, mint tíz évvel ezelőtt, ezért különösen is oda kell figyelni a családok lelkipásztori ellátására, akikre az Úr Jézus rábízta a feladatot, hogy hirdessék az evangéliumot és tanúskodjanak róla. Vannak olyan helyzetek, ahol az egyház nem válhat a föld sójává csak a világi híveken keresztül, különösen is a családok által. Ezért meg kell újítani és elmélyíteni az egyháznak ezt a vállalását, hogy azok, akiket az Úr a házasságra és a családra hív, megélhessék házastársi szeretetüket Krisztusban, a fiatalokat pedig vonzza a házasság hivatásának ereje az egyházban.
Mindezek fényében érthető: a családokra ható változások láttán XIV. Leó pápa úgy döntött, 2026 októberére összehívja az egész világról a püspöki konferenciák elnökeit, hogy kölcsönös meghallgatva egymást szinodális megkülönböztetéssel végig gondoljak, milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy az evangéliumot hirdessük ma a családoknak az Amoris laetitia útmutatása szerint, figyelembe véve mindazt, ami a helyi egyházak szintjén megvalósíthatóak. Csak kérni és kívánni lehet, hogy ezen az úton Szent József, a Názáreti Szent Család őrzője járjon közben értünk.
fotók: romkat.sk