Február 6-án, vagyis pénteken a milánói Giuseppe Meazza Stadionban megnyitják a 25. Téli Olimpiai Játékokat. Valamivel több mint két héten át Milánóban és Cortina d’Ampezzóban a sportolók 116 versenyszámban mérik majd össze erejüket egymással békés keretek között – kezdi heti üzenetét Rainer Woelki bíboros, kölni érsek, amely Domradio német hírportálon jelent meg.
Már most várom az izgalmas versenyek közvetítéseit, a bizonyára látványos milánói megnyitót és a veronai Arénában tartandó záróünnepséget – valamint az egész világból érkező sportolók és szurkolók lelkesedését. Minden nagyszabású eseménnyel kapcsolatban – az olimpiai játékoktól a labdarúgó-világbajnokságokig – mindig felmerülnek jogos kérdések és kritikák is: a sport „elüzletiesedése”, a teljesítménykényszer és a dopping, a természetbe és a környezetbe való beavatkozások új sportlétesítmények építése érdekében, valamint annak kérdése, mennyire fenntartható az ilyen rendezvények hatalmas pénzügyi és szervezési ráfordítása.
Mindazonáltal az ilyen – a szó legjobb értelmében – népeket összekötő eseményeknek nagy értékük van. A sportolónők és sportolók példát mutatnak arra, miként lehet egymással versenyezni anélkül, hogy ellenségekké válnánk. Minden komolyság – sőt olykor szinte görcsös elszántság – ellenére, amellyel az érmekért, rekordokért és helyezésekért küzdenek, az olimpiai versengés mégsem válik személyes ellenségeskedéssé.
Úgy gondolom: ez a hozzáállás példaértékű. Minden vitában és eszmecserében akár fel is hevülhetnek az indulatok. Ha valamiben meg vagyunk győződve, érdemes érte határozottan kiállni. A lényeg, hogy közben ne tekintsük a másikat ellenségnek, akit el kell hallgattatni.
fotó: szerkesztőség/canva