Uram Istenem, egyetlen reményem!
Hallgass meg engem,
nehogy megfáradva ne akarjalak keresni téged;
add, hogy mindig égő nyugtalansággal keressem Arcodat!
Te adj erőt keresésedhez,
aki megadtad, hogy megtaláljalak téged,
és reményt adtál,
hogy egyre jobban megtaláljalak.
Előtted van erőm és erőtlenségem:
őrizd meg erőm
és gyógyítsd meg gyengeségemet!
Előtted tudásom és tudatlanságom:
ahol ajtót nyitottál, engedj belépnem;
ahol bezártad az ajtót, nyisd meg zörgetésemre!
Emlékezzem rád,
ismerjelek meg és szeresselek téged!
Növeld bennem ezt a hármat,
mígnem teljesen újjáalakítasz engem…
Szabadíts meg, Istenem, a bőbeszédűségtől,
amely miatt lelkem mélyén szenvedek;
lelkem nyomorúság tekinteted előtt,
de irgalmasságodba menekül.
Mert gondolkodásom akkor sem csitul el,
amikor szám hallgat…
Számos gondolatom támad:
tudod, emberi gondolatok, mivel hiábavalók…
Add, hogy ne egyezzek bele e gondolatokba…
és ne merüljek beléjük, mint valami álomba…
Amikor eljutunk hozzád,
megszűnnek ezek a szavak, amelyeket szaporítunk,
anélkül, hogy elérnénk téged:
akkor majd egyedül te maradsz minden mindenben:
akkor majd vég nélkül egyetlen szót ismételünk,
együtt dicsőítve téged, és benned egyek leszünk… Ámen.
fotó: pixabay.com