Élet a földön, örök jövő a mennyben…

Szepsi Csombor Márton (1595-1622) az első magyar nyelvű útleírás, az Europica varietas, szerzője. Művében 1616 és 1619 között Lengyelország, Dánia, Hollandia, Anglia, Franciaország, Németország és Csehország területén tett utazásairól, megfigyeléseiről és tanulmányairól számol be.

A könyv Kassán jelent meg 1620-ban, amikor a szerző már Alvinczi Péter ajánlására Bocatius után átvette a kassai iskola rektori székét. Később Varannóra került a Nyáry családhoz, ahol Udvari schola címmel, mint alapvető pedagógiai művet, megírta az első rendszeres magyar erkölcstankönyvet. Mindkét könyve a műfajon belül nemzedékek számára jelentett útmutatót a világban való tájékozódáshoz. A jeles szerző, akit Strasbourgban az akadémia tagjává is választottak, túl fiatalon a pestisjárvány áldozata lett. Sírhelyét nem ismerjük. Emlékét Szepsiben emléktábla őrzi.

Hirdetés
Katolikus.sk webshop

A nagy utazóra emlékezve az Úr Jézus szavai (Jn 14,1-6) juthatnak az eszünkbe, aki útnak és igazságnak nevezve önmagát, aki az élet teljességébe, a mennyei Atyához, a soha el nem múló értékek állapotába képes vezetni követőit. A város szülöttje ugyanis úgy járta az élet útját, hogy számára sem Krisztus, sem az ő evangéliuma, sem az ő egyházi közössége nem volt ismeretlen. Ezért volt képes keresni az igazságot és talentumait kamatoztatva, élni az életet.

Életpéldája mindnyájunk számára fényes jel, hiszen a Teremtőnek mindnyájunkkal terve van. Minden egyénnel és minden közösséggel. A szlovákiai magyarsággal is. Az Úr Jézus ígéreteinek igazságát azonban csak az tapasztalhatja meg, aki rálép, elindul és végig megy a Krisztus mutatta úton. Hiszen ki más mutathatná meg nekünk a lét teljességébe vezető utat, mint az, aki Istentől jött, s akit maga Isten küldött? Krisztus Urunk egész életével és tanításával jelezte és jelzi nekünk, hogy miként juthatunk el életünknek arra az értelmes és értékes mivoltára, amelyet az Atya szánt nekünk. Hitünk és meggyőződésünk szerint egyedül csak a krisztusi utat követve, a krisztusi életet élve valósíthatjuk meg sikeresen azt a tervet, amelyet az Isten álmodott meg számunkra. Ez az egyik igazság.

A másik igazság, hogy a nekünk szánt életutat senki sem járhatja meg egyedül és helyettünk. Ezért sokat kell imádkoznunk, elmélkednünk és gondolkodnunk, hogy életcélunkat időben felismerjük, s úgy járjuk életünk útját, hogy azzal Isten dicsőségét, a ránk bízzottak javát és lelkünk üdvösségét szolgáljuk.

Ez alkalommal is azért könyörögtünk és imádkoztunk, hogy: