XIV. Leó szándékai az egyházi törésvonalakkal kapcsolatban sokak számára nem világosak. Ferenc pápát követően békülékeny hangot ütött meg, az egység visszaállításáról beszélt. Ha ez így is van, nincs könnyű dolga. A német egyház a Tannal szemben nyíltan vállalja az azonos neműek életközösségének megáldását. Ennél azonban mintha sokkal szigorúbb elbírálásban lenne részük azoknak az úgynevezett „tradicionalistáknak”, akik éppen a hagyomány megőrzése érdekében úgy látják, a folytonosság biztonságát a Marcel Lefebvre által kijelölt út jelenti.
Mint tudjuk, a Szent X. Piusz Papi Testvérület most már a meghátrálást elvetve újabb püspökök szentelésére készül. A hivatalos vatikáni álláspont szerint ez szentségi jellegét tekintve érvényes lesz, ám jogilag tiltott. Pápai engedély nélkül a végrehajtókra elméletileg azonnali kiközösítés jár. Az 1988-ban Lefebvre által felszentelt főpapok és közösségük esetében mégis napjainkig nem látunk tisztán. Több forrás számos változatát festi meg annak, vajon milyen helyzetben is működik a Szent X. Piusz Papi Testvérület.
A jelen pillanatban hihetőnek tűnik, hogy a pápa környezetében már megszületett a kiközösítést megerősítő okmány. A Testvérület meggyőződése azonban az, hogy a közösségre ez nem érvényes, hiszen a püspökök felszentelése jóhiszeműen, az Egyház érdekében és végveszély állapotában elkerülhetetlen, valamint szükséges. Erről értekezik már hónapok óta Davide Pagliarani, a szerveződés vezetője.
A National Catholic Register szerint most már bizonyos, hogy Pagliarani immár nem kíván többet egyeztetni a Szentszékkel. Erre pedig azért nem hajlandó, mert Róma is hajthatatlannak látszik bizonyos, eretnekség határán lévő változások meghonosításában az Egyházon belül.
Leó kétségtelenül frontvonalon találta magát. Egyik részről azok tartják nyomás alatt, akik rendületlenül a változásban, a haladásban és az alkalmazkodásban látják a világgal való kapcsolattartás kulcsát. A másik oldalon azok gyülekeznek, akik szerint az Egyház olyan folyamatokat indított el a 20. század második felében, amelyeknek köszönhetően Krisztus népe elveszíti fényét, ízét és küldetését.
Utóbbiak pozitív gesztusként értékelhették a Párizs–Chartres közötti zarándoklat résztvevőinek megáldását, amely egyértelműen a tradicionalisták egyik nagyon jelentős nemzetközi megmozdulása. Leó eltávolodott Ferenc pápa szigorú tridenti szertartásellenességétől, és komoly engedményeket tett olyan hagyományőrző közösségek irányába, amelyek eddig szigorú elszigeteltségben működtek.
Ezért a Testvérület elvárja, hogy a pápa ne fenyegesse a püspöki felszenteléseket exkommunikációval. Amennyiben viszont Leó szó nélkül engedne, az azt jelentené, hogy pápai tekintélye gyenge. Ezért a nyári hónapok a szokásosnál akár sokkal forróbbak is lehetnek majd a római ég alatt…
fotó: freepik.com