Negyvenöt évvel ezelőtt, 1981. május 13-án az egész világ döbbenten figyelte a Szent Péter téren történt merényletet, amelyben kis híján életét vesztette II. János Pál pápa. A Szentatya aznapi általános kihallgatásán, a hívek között haladva lett egy fegyveres támadó célpontja.
A pápa nyitott járműből köszöntötte az embereket, amikor a török származású Mehmet Ali Ağca több lövést adott le rá. A golyók súlyosan megsebesítették a Szentatyát: hasi és kézsérüléseket szenvedett, miközben nagy mennyiségű vért veszített. A későbbi visszaemlékezések szerint a támadó maga is elismerte, hogy a pápa karjában tartott kisgyermek miatt nem tudott pontosabban célozni.
A merénylet után drámai versenyfutás kezdődött az idővel. A súlyosan sérült egyházfőt a római Gemelli Klinikaba szállították, ahol hosszú és életmentő műtéten esett át. Túlélését sokan csodának tekintették.
II. János Pál egész életében meg volt győződve arról, hogy megmenekülését a Szűzanya közbenjárásának köszönheti. A merénylet ugyanis éppen a Fatimai Szűzanya első fatimai jelenésének évfordulóján történt. Később híressé vált mondata szerint: „Az egyik kéz lőtt, a másik vezette a golyót.” Hálából az egyik lövedéket később a fatimai Mária-szobor koronájába helyezték.
A világot talán még inkább megrendítette az a lelkület, amellyel a pápa reagált a történtekre. Már néhány nappal a merénylet után nyilvánosan megbocsátott támadójának, majd 1983-ban személyesen is meglátogatta őt a börtönben. Ez a találkozás a keresztény megbocsátás egyik legismertebb jelképe lett a modern korban.
A történtek után a biztonsági szakemberek többször is javasolták, hogy viseljen golyóálló mellényt, II. János Pál azonban ezt visszautasította. Úgy vélte, a pásztornak mindig a hívek között kell lennie, még akkor is, ha ezért személyes kockázatot vállal.
A május 13-i merénylet évfordulója ma is emlékeztet arra a hitre, bátorságra és megbocsátásra, amely II. János Pál egész pápaságát meghatározta.
fotó: közösségi média