A minap XIV. Leó pápa a Szentírás és a Szent Hagyomány szoros kapcsolatáról szólt, két evangéliumi jelenetre támaszkodva. Az utolsó vacsorán Jézus megígérte tanítványainak a Szentlelket, aki „elvezet a teljes igazságra” (vö. Jn 14; 16), majd a feltámadás után missziós parancsot adott nekik: tanítsanak minden népet mindarra, amit tőle kaptak (vö. Mt 28).
E két jelenet világosan mutatja: Krisztus szava és annak továbbadása elválaszthatatlan egymástól. Ezt erősíti meg a II. Vatikáni Zsinat is, amikor hangsúlyozza, hogy a Szentírás és a Szent Hagyomány ugyanabból az isteni forrásból fakad, és együtt alkotja Isten Igéjének egységét (vö. Dei Verbum 9).
Az Egyház a történelem során a Szentlélek vezetésével őrzi, értelmezi és megélteti ezt az Igét. Ahogyan az egyházatyák mondták: „A Szentírás az Egyház szívében íródott.” A hit továbbadása nem puszta ismétlés, hanem élő folyamat, amely az apostolutódok tanítása, a hívők elmélkedése és a lelki tapasztalatok révén bontakozik ki.
Nagy Szent Gergely szerint „a Szentírás együtt növekszik azokkal, akik olvassák”, míg Szent Ágoston arra emlékeztet, hogy az egész Szentírásban egyetlen isteni Ige szólal meg. E gondolatot bontotta ki később Szent John Henry Newman is, aki a keresztény tanítás fejlődését élő, organikus valóságként írta le.
Szent Pál Timóteushoz intézett buzdítása – „őrizd meg a rád bízott kincset” – ma is érvényes. A hitletétemény az Egyházra bízott ajándék, amelyet az élő tanítóhivatal Krisztus nevében őriz és értelmez (Dei Verbum 10). Ez a letétemény ma is irányt mutat, mint egy biztos sarkcsillag.
Szent Balázs vértanú püspök ünnepén erre az élő hagyományra emlékezve kértük idén is Isten áldását testi-lelki egészségünkre, valamint a szép magyar beszéd tisztaságára és felelős továbbadására – templomainkban és a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont közösségében egyaránt.
Gábor Bertalan
fotó: romkat.sk