Szentháromság vasárnapján Mons. Marek Forgáč kassai segédpüspök Szepsiben 100 bérmálkozónak három nyelvű liturgiában ünnepélyesen kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, lehetőséget és alkalmat teremtve tudatosítani és megélni, hogy ott ahol jelen van a Szentlélek, ott megvalósul a testvériség és mindenki képes a szeretet nyelvén beszélni, kommunikálni. XIV. Leó pápa szavai szerint ugyanis: Isten, a szerető Atya Lelke egyesíti és összehangolja a különbözőségeket, megvalósítja a népek közötti békét. A Szentlélek ma is elkíséri a Benne hívőket és megnyitja az Isten felé vezető utat, az egyház kapuját és szívek ajtaját. Segítségével testvéri világ teremthető, amelyben a béke uralkodik.
Egy hete a plébániatemplom búcsúünnepén pünkösdkor arra kaptunk meghívást, hogy elmélkedjünk a Szentlélek ajándékáról, amely bőségesen áradt a születendő egyházra, de a ma élő tagjai is újra megkapják, mint fényt és erőt, amely elkíséri őket életük minden helyzetében.
A pünkösdi liturgia, Szent János evangéliumi szakasza és az Apostolok cselekedeteinek második fejezete a Szentlélek érkezéséről számol be, miszerint a Szentlélek kinyitja az ajtókat. Az evangélium azt mondja nekünk, hogy „együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól” (Jn 20,19). Az Apostolok cselekedetei könyv második fejezete szerint a Szentlélek heves szélvészként érkezett (vö. ApCsel 2,2), kinyitotta az ajtókat, és arra ösztönözte a tanítványokat, hogy lépjenek ki és hirdessék a feltámadott Krisztus örömhírét. Ma is aktuális a kérdést: milyen ajtókat nyit meg a Szentlélek?
Az első ajtó maga Isten kapuja, abban az értelemben, hogy megnyitja számunkra az Isten misztériumához vezető utat, amint azt kinyilatkoztatta nekünk önmagát Jézus Krisztusban. Szentlelke ajándékával Isten megadja nekünk is az igazi hitet, megérteti velünk az Írások értelmét, közelebbről megismerteti önmagát és lehetővé teszi számunkra, hogy részesüljünk saját Életében. A Szentlélek segít bennünket, hogy személyes tapasztalatot szerezzünk Istenről, hogy találkozzunk vele Jézus Krisztusban, és nem csupán a törvény megtartásában. Sőt, segít felismerni őt önmagunkban, és felfedezzük jelenlétének jeleit mindennapi életünkben.
A második ajtóról megállapíthatjuk, hogy ez a Cenákulum, az Utolsó Vacsora helyszínének, vagyis az egyháznak az ajtaja. A Szentlélek tüze nélkül az egyház a félelem foglya marad, szorongással tekint a világ kihívásaira, önmagába zárkózik, és képtelen párbeszédet folytatni a változó időkkel. A Szentlélek viszont megnyitja az egyház kapuit, hogy az mindenki számára befogadó és vendégszerető legyen, még azok számára is, akik bezárták kapuikat Isten, a többiek, a remény és az életöröm előtt. Arra kaptunk küldetést, hogy „egy áldást osztó és bátorító egyház […] egy mindenki számára nyitott kapukkal rendelkező egyház legyünk”.
A harmadik ajtóról elmondható, hogy a Szentlélek megnyitja szívünk ajtaját, segítve minket abban, hogy legyőzzük az ellenállást, az önzést, a bizalmatlanságot és az előítéleteket, és képessé tesz bennünket arra, hogy Isten gyermekeiként és egymás között testvérekként éljünk. Ahol jelen van az Úr Lelke, ott testvériség születik a személyek, a csoportok és a föld népei között, és mindenki a szeretet egyetlen nyelvét beszéli, amely egyesíti és összehangolja a különbözőségeket.
Köszönet és hála, hogy ismét alkalmunk volt latinul, szlovákul és magyarul fohászkodni a Szentlélekhez és kinyitni mindazokat az ajtókat, amelyek még zárva maradtak. Köszönet a szülőknek és a nagyszülőknek, a hitoktatóknak és papjainknak, hogy áldott segítségükkel, példájukkal és példamutatásukkal újból felfedezhettük Istent, mint szerető Atyát, és olyan egyházat építhetünk, ahol mindenki otthon érezheti önmagát, és olyan testvéri világot teremthetünk, ahol a béke uralkodik minden nép között. Köszönet és hála azért is, hogy többen külföldről is hazajöttek, hogy itthon az ősi hitben, nyelvben és kultúrában részesüljenek az evangéliumi értékeket megerősítő szentségben.
Csak kívánni és kérni tudjuk, hogy az első tanítványokhoz hasonlóan az újonnan megbérmáltakkal együtt bízzunk Szűz Mária, az Egyház Anyja közbenjárásában, akarjunk és merjünk tartósan a Szentháromság lakóhelyévé lenni, válni és maradni.
fotó: romkat.sk