Vitát váltott ki Charles Scicluna cikke, aki Málta érseke és a Hittani Dikasztérium egyik vezető tisztségviselője, melyet az Outreach című, progresszív szemléletű „katolikus” magazinban publikált, amely szorosan kötődik James Martin SJ jezsuitához. Az írás az LGBTQ-közegben élő hívők vallásos tapasztalatairól és Isten irgalmáról szól.
Scicluna érsek – aki a Római Kúriában elsősorban a szexuális visszaélések kivizsgálásával foglalkozik, és Ferenc pápa idején fontos tanácsadói szerepet töltött be, cikkében azt hangsúlyozza, hogy „Isten szeretete minden embert átölel”, beleértve az „LGBTQ-személyeket” is. Megfogalmazása szerint senki élettörténete, kapcsolatai, kérdései vagy identitása nincs „Isten szerető tekintetén kívül”.
Az érsek írásában visszatérő elem, hogy Isten nem csupán az „ideális” élethelyzetekben van jelen, hanem az ember konkrét, gyakran ellentmondásokkal terhelt valóságában is. Szerinte a kérdések, sebek és belső küzdelmek nem akadályai, hanem lehetséges helyei az Istennel való találkozásnak. Úgy fogalmaz: nem szükséges minden feszültséget azonnal feloldani; elég őszintén és bizalommal Isten felé fordulni.
A szöveg ugyanakkor figyelemre méltó módon nem tartalmaz semmiféle erkölcsi vagy tanító jellegű eligazítást a szexuáletika klasszikus kérdéseiben. Nem jelenik meg a bűn, a megtérés vagy az életvezetés objektív rendjének témája – még árnyalt, lelkipásztori formában sem. A hangsúly kizárólag az elfogadáson, az isteni jelenlét állandóságán és az önazonosság megerősítésén van.
Kritikus olvasatban ez a megközelítés azt a benyomást keltheti, mintha a keresztény élet nem igényelne belső átalakulást, erkölcsi rendet vagy felszabadulást a természet rendjével ellentétes cselekedetek alól. A cikkből hiányzik az a klasszikus katolikus perspektíva, amely az irgalmat mindig a megtérés és az igazság horizontján értelmezi.
Éppen ez a hallgatás teszi Scicluna érsek írását teológiailag problematikussá: nem azért, amit kimond, hanem azért, amit következetesen nem mond ki. Az egyház tanításának teljessége ugyanis nem állhat meg pusztán az elfogadás nyelvén, ha közben elmarad az evangéliumi meghívás a rendezett, szabadító és megújult életre.
fotó: church.mt