Itt ülök egy kórházi váróteremben. A székek egymás mellett, idegen emberek egymás mellett… És mégis! Valahogy mindenestül, emberestül meg székestül mindannyian ugyanabban a történetben vagyunk. Nem ismerjük egymást, mégis összeköt bennünket valami. Egy kifürkészhetetlen valami: a bizonytalanság.
Nézem az arcokat. Fáradtság. Fájdalom. Csend. És ki tudja még, mi minden…
Van, aki magába roskadva ül. Van, aki a telefonját bámulja, mintha ott találna menekülést. Van, aki a plafont nézi, mintha onnan várna választ. Valaki csak úgy, a semmit szemléli szüntelen.
De! De közben ott van a levegőben valami kimondatlan: a reménytelenség árnyéka. Mert ilyenkor az ember hirtelen másképp lát.
A mindennapi harcok, amelyek odakint olyan fontosnak tűnnek… A viták, a sérelmek, a szerepek, a megfelelési kényszer… Itt mind, mind elvesztik súlyukat. Vagy talán nem is elvesztik, hanem megmutatják, hogy soha nem is volt igazi súlyuk. Soha!
Mert! Küzdelem. Harag. Szerepjáték. Mind elmúlik. A haláltól csak egy szívdobbanás választ el bennünket. Egyetlen.
És ebben a felismerésben van valami megrendítően tiszta. Valami, ami lehántja rólunk a fölösleges rétegeket.
Eszembe jut Babits Mihály Balázsolás című verse. A „vér íze”, ez a nyers, szinte testi tapasztalat, mely egyszerre ijesztő és kijózanító. Nem elvont gondolat többé az élet törékenysége, hanem valóság. Itt, a váróteremben ez nem költészet. Ez tény.
És ekkor minden más másodlagossá válik. Sőt: talán ezredlegessé.
Az, amin tegnap még felháborodtunk. Ami miatt igazolni akartuk magunkat. Amiért harcoltunk… Mind! De mind hirtelen jelentéktelenné válik.
Mi marad? Talán csak az, ami valódi volt kezdettől fogva: egy kéz, amelyet megfogtunk, egy szó, amelyet kimondtunk, egy jelenlét, amely nem volt szerep.
És talán az a kérdés is, amelyet ritkán merünk feltenni: mi az, ami akkor is számít, amikor már minden más lényegtelenné válik?
A kórházi váróterem furcsa hely.
Nemcsak testeket vizsgálnak itt, hanem akaratlanul is, életeket… És aki figyel, az talán többet visz haza, mint egy leletet. Egy felismerést… Megtanulja, mi az igazán fontos!
fotó: pixabay.com