Ortodoxia: április 12. – Húsvét ünnepe

A feltámadás nem következmény, hanem kezdet: az új teremtés kezdete Krisztusban. Amikor Krisztus kilép a sírból, nem egyszerűen visszatér az életbe, mint Lázár. Ő maga az Élet, aki áttöri a halál falát. A halál többé nem végállomás, hanem átmenet. Ezért énekli az Egyház:

A halál legyőzetett, mert az Élet maga lépett be a halálba. Az evangélium így hirdeti:

Ez a kérdés ma is nekünk szól. Hol keressük az életet? A mulandóban, a félelemben, az önmagunkba zártságban – vagy Krisztusban, aki megnyitja az örökkévalóságot?

A feltámadás nemcsak Krisztusé, hanem a mi meghívásunk is. Szent Pál apostol tanítja:

De Krisztus feltámadt – és ezzel a hit nem elmélet, hanem élet. Az ortodox hagyomány nem pusztán emlékezik, hanem részesedik ebben a valóságban. A húsvéti liturgia nem szimbolikus játék, hanem belépés a mennyek örömébe.

Halljuk a húsvéti kánon szavait:

A feltámadás fénye mindent átjár – nincs többé olyan sötétség, amely végleges lenne.

Az egyház egyik nagy tanítója, Aranyszájú Szent János így hirdeti húsvéti beszédében:

Ez a szabadság nem azt jelenti, hogy nem halunk meg, hanem azt, hogy a halál többé nem uralkodik rajtunk. Krisztus feltámadása megfosztotta a halált hatalmától.

A feltámadás az isteni szeretet végső győzelme. Isten nem kívülről ment meg minket, hanem belép a legmélyebb sötétségünkbe. A sír csendjében is jelen van. És ott, ahol az ember már nem lát reményt, Isten új kezdetet teremt.

Ezért a húsvéti öröm nem felszínes vidámság, hanem mély, csendes bizonyosság:
az élet erősebb, mint a halál,
a világosság erősebb, mint a sötétség,
és a szeretet erősebb, mint minden bűn.

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Aradi László