A bűn szomorú valósága az Egyházban – vagyis mindannyiunk életében – arra hív, hogy komoly életváltoztatásra törekedjünk, és rábízzuk magunkat az Úrra, aki szeretetében megújít bennünket – hangsúlyozta XIV. Leó pápa a szerdai általános kihallgatáson.
A Szentatya kiemelte: a szentség nem pusztán gyakorlati kérdés, nem egyszerűen erkölcsi kötelezettség. Sokkal mélyebb valóság. A keresztény élet lényegéhez tartozik, személyes és közösségi szinten egyaránt.
A mai katekézis a szentségről és az evangéliumi tanácsokról szólt. A pápa folytatta tanítás-sorozatát a Lumen gentium, a II. Vatikáni Zsinat dogmatikai konstitúciója alapján.
A pápa emlékeztetett: minden ember meghívást kapott a kegyelemben való életre. A szentség nem kevesek kiváltsága, hanem minden megkeresztelt hivatása.
„A szentség nem a kevesek privilégiuma, hanem ajándék, amely kötelez: minden megkeresztelt arra hivatott, hogy a szeretet teljességére törekedjen – Isten és embertársai iránt.”
A szentség lényege a szeretet. Ennek legmagasabb formája – az Egyház kezdetéhez hasonlóan – a vértanúság. A zsinat tanítása szerint minden hívőnek késznek kell lennie arra, hogy Krisztust akár élete árán is megvallja. Ez a tanúságtétel ma is valóság, különösen ott, ahol a keresztények hitüket és szeretetüket a társadalmi igazságosság szolgálatában élik meg.
A pápa hangsúlyozta: a szentség az Egyház hitelességének alapja. A szentségek – különösen az Eucharisztia – által növekszik bennünk Krisztushoz való hasonlóság.
Külön szólt a megszentelt élet szerepéről is. Ez prófétai jel a világ számára: elővételezi Isten országát már itt a történelemben. Az evangéliumi tanácsok – a szegénység, tisztaság és engedelmesség – nem korlátozzák, hanem felszabadítják az embert, hogy teljesen Istennek éljen.
„A kegyelem, amely megtérít és átalakítja az életet, minden próbatételben megerősít bennünket – nem egy távoli eszmény felé vezet, hanem az Istennel való találkozás felé.”
fotó: pexels.com