A National Catholic Register oldalán a közelmúltban Peter Dai Bui püspök tollából jelent meg egy írás, mely a Katolikusok Katolikusoknak (Catholic for Catholic) társaság könyvét boncolgatja. A szóban forgó írást több főpapnak szállították ki, melynek címe: Trójai faló a Katolikus Egyházban. Lényegében Ferenc pápa szinodalitással kapcsolatos kezdeményezését nevezi annak, melynek egyedüli céljaként a katolikus hierarchia megbontását jelöli meg. A szerző valós név helyett „Énochnak” nevezi magát, és arról is értekezik, hogy a megboldogult egyházfő nem csupán az Egyház szervezetét kívánja szétverni, hanem a szexuális erkölcsöket is végzetesen fellazítani.
A Katolikusok Katolikusokért nem teológiai szervezet, hanem mozgalmi-politikai – siet leszögezni a vietnámi származású püspök. Az írás szerzője bár nem nevezi meg magát, utal arra, hogy olyan egyházi személy, aki részt vett a Vatikánban rendezett zsinat mindkét ülésén, melyet a szinodalitásról rendeztek. Kiadványának alapvető állítása, hogy Ferenc pápa, a Krisztus által elrendelt egyházi rend helyett, demokratikus modellben gondolkozott. Ezért – állítása szerint – egyszerűen feje tetejére állította a tisztségek piramisát: a hegyén álló struktúra legalján helyezkedik el az egyházfő, fölötte a laikusokig kiszélesedő rétegek.
Dai Bui azonban úgy érvel, hogy a pápa nem hatalma tekintetében található a szinódus által jelképesen megrajzolt szinten, hanem azért, mert szolgája mindenkinek, s ő az, aki mindenkinek szavára hallgat.
„A püspök, aki hallgat, nem gyengébb, hanem Krisztusibb” – jelenti ki.
A Lumen Gentiummal, a II. Vatikáni Zsinat dokumentumával együtt vallja, hogy az episzkopális szolgálat helyettesíthetetlen az Egyházban. Az apostolok öröksége megszüntethetetlen, ugyanakkor szükséges, hogy a püspöki hatalommal párosuljon a hallgató, szolgáló szeretet.
A „Trójai faló” egyik ítélete, hogy a főpap tekintélye nem függhet azoktól, akik őrizetére bízattak. Ez azonban ellentmond a II. Vatikáni Zsinaton elfogadott, Christus Dominus dekrétum a papi szolgálatról, mely kimondja, hogy a főpásztor kötelessége az emberek felkeresése és a dialógus kezdeményezése. Annál is inkább, mivel a nép egésze rendelkezik az ún. „sensus fideivel”, mely magyarul hit iránti érzéket jelent. A meghallgatás nem a népuralomról szól, hanem a Lélekhez való hűségről, mely az egész közösséget átjárja, nem csak a felszentelteket. Hasonlóképpen a „társul szegülés” sem megadás!
Vádként merül fel a szexuális erkölcsök, az erre vonatkozó dogmák megmásításának szándéka is. Ez azonban a cikk írója szerint nem igaz. Amit a szinodalitás megcéloz, az annak a módja, hogy hogyan éljünk együtt azokkal, akiknek az élete bizonyos okok miatt túlzottan bonyolulttá vált. Az érdeklődés, az együttérzés és az úton való együtt haladás nem jelenti a bűnös magatartással való azonosulást. Megismerni az emberi tapasztalást korántsem teszi viszonylagossá az erkölcsöt. A szinodalitás nem újkori találmány (a XVI. Általános Gyűlés határozata alapján) hanem olyan jelenség, mely Isten népének számára mindig is ismert volt, most csupán egy hivatalos nevet is kapott. Hallgatni, megérteni, odafigyelni – nem ezek rombolják le a papi hatalmat és tekintélyt.
Peter Dai Bui azt javasolja mindazon amerikaiaknak, akiknek lelkét kétség gyötri a könyv elolvasását követően, hogy ne csüggedjenek! Kérdéseikkel álljanak pásztoraik, főpásztoraik elé és maguk is olvassák és értelmezzék a zsinat záródokumentumát. Ugyanazt a Szentlelket találják majd abban is, mint az elmúlt évezredek zsinatjainak irataiban. Egymást csak akkor ismerik fel – és egymásban Krisztust is –, ha beszélgetnek és figyelnek egymásra, akárcsak az emmauszi tanítványok.
fotó: unsplash.com