Ne csak az ajkunkkal, de mindenekelőtt a tetteinkkel…

Köztudott, hogy az első világháború szörnyű vérzivatart zúdított az egész világra, sok-sok könnyet, gyászt, fájdalmat és ínséget okozva. 1917. május 13-án a portugáliai Fatimában a Szent Szűz megjelent három pásztorgyereknek: Lucia Santosnak, valamint Francesco (Ferenc) és Jacinta (Jácinta) Martónak, és engesztelésre, imádságra és bűnbánatra szólította őket. A jelenések a következő hónapokban a 13. napon megismétlődtek. Az utolsó jelenéskor, október 13-án történt a „napcsoda”, amelyet előre jelzett a Szűzanya.

Urunk, Jézus Krisztus a kereszten Szent Anyjára bízta az egész emberiséget, és a Szent Szűz valóban hathatós közbenjáró volt a történelem folyamán. Gondoskodó, féltő anyai szeretetének megnyilatkozása a fatimai jelenéssorozat is. II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában boldoggá avatta Ferencet († 1919. április 14.) és Jácintát († 1920. február 20.). Ünnepük: február 20. Lucia 2005. február 25-én költözött az örökkévalóságba.

Hirdetés
Katolikus.sk webshop

Amint tudjuk, már hónapok, sőt évek óta aktuális a kérés, hogy május hónap minden napján az ősegyház mintájára a hívek Szűz Mária különös közbenjárását kérjék, és együtt emeljék fel könyörgő szavukat Istenhez, mindenekelőtt az ukrajnai háborús konfliktus békés rendezéséért, de minden más feszültség megoldásáért is, hogy a békétlenségek térségében újra induljon a társadalmi és a gazdasági élet.

45 éve, hogy 1981. május 13-án – amikor szent II. János–Pál pápa Rómában a Szent Péter téren a gépkocsijával áthaladt a lelkes hívek között – Ali Ağca egy félautomata pisztollyal négyszer rálőtt. Egy golyó a gyomrát, egy – 1 milliméterrel a hasi ütőér mellett -egy a jobb mutatóujját és egy pedig a jobb karját találta el. A pápát azonnal kórházba szállították. A hatóságok bizonyítékokat keresve, átfésülték a helyszínt. A merénylő bűntársa, Çelik pánikba esett és elmenekült, anélkül, hogy tüzet nyitott volna, vagy felrobbantotta volna az elkészített bombáját.

1982. május 13-án – 44 éve – szent II. János-Pál pápa Fatimában hálát adott megmeneküléséért és megismételte a Sancta Magorebazilikában, az 1981. június 7.-re, a konstantinápolyi zsinat 1600. és az efezusi zsinat 1550. évfordulójára tervezett, de az ellene elkövetett merénylet miatt, csak hangfelvételről elhangzott imáját. A merénylet május 13-án, 17 óra 17 perckor történt. A 45. évfordulón, a nyári időszámítás következtében: 18 óra 17 perckor volt. Lelki találkozónkon – itt Bodollón – ebben az időben Szentségimádás volt, amikor a kihelyezett Oltáriszentség előtt emlékeztünk erre a tragikus, de végül is győzelemmel végződő eseményre, mert a merénylő ugyan pontosan célzott, de Szent II. János-Pál szavai szerint:

A szentmise, mint mindig, most is a jelenlevőkért, az adakozókért, valamint a kért szándékokra volt bemutatva, megkülönbözetett hangsúllyal a fiatalokért. Tettre kész technikusaink áldott közreműködésével a Mária Rádió és az internet segítségével hallhatóak, plébániánk honlapja, „jutub” adásában /506 követő/ láthatóak voltunk, sőt visszanézhetőek. Köszönjük a nagyszerű lehetőséget.

A jelenlevők tehát az ünnepélyes liturgikus bevonulás után elimádkozták a rózsafüzért, amit szentmise, majd engesztelő és könyörgő Szentségimádás követett: a családok, az egyházak és a népek felajánlása a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve oltalmába. Nevezetesen e tájon élő magyarok és nem magyarok: szlovákok, csehek, németek, lengyelek, ruténok, romák, hívők és kevésbé hívők felajánlása, Mária gyermekeiként, hiszen Ő Anyja Fia minden testvérének.

Az ukrajnai háborús konfliktus mielőbbi békés rendezése reményében Szűz Mária Szeplőtelen Szívébe helyeztük önmagunkat. Oltalmát kértünk azzal a tudattal, hogy nem elég csak Mária tiszta, megsebzett arcára tekinteni, de tekintetéből ki kell olvasnunk mindazt, ami népeink lelkiismereti megújulásához szükséges. Ezért könyörögtünk védőszentjeink, valamint lélekben a szűkebb pátria püspökeivel és papjaival együtt, hogy Szűz Mária járjon közben értünk: Isten fordítsa javunkra megpróbáltatásainkat. Ezzel az imánkkal fejeztük ki sorsközösség vállalásunkat egyházmegyéink főpásztoraival, akik a világban, az egyházban és hazánkban ezen a napon, május 13-án népeink, nemzeteink és önmagunk érdekében tettek. A Boldogasszonyra bízva egész életünket, minden örömünket, bánatunkat és szenvedésünket, mindazt, amik vagyunk, és amink van, egész múltunkat, jelenünket és jövőnket.

A szentmise végén Király Antal, okleveles mérnök, templomatya mondott köszönetet az összetartozás bizonyítékáért. Megköszönte, hogy értjük az idők jeleit, virtuális és valós jelenlétünkkel és áldozatunkkal tanújelét adtuk az összetartozás, a sorsközösség vállalás és a felelősségtudat fontosságának. Továbbá, hogy önkénteseink áldozatkészségével és technikusaink nagyszerű közreműködésével a világhálón sokan követhették imádságunkat. Köszönetet mondott azért is, hogy ismét elindult az autóbuszok és a gépkocsik sokasága a határ mindkét oldaláról.

Valóban, köszönet és hála, hogy a különböző akadályok láttán és tapasztalatán igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, úgy, mint áldott elődjeink annyiszor a történelem során. Rásejtve, amit ők is sejtettek: sok mindent kellene még tennünk, de csak azt tehetjük, amit lehet, s ahogyan lehet, de ezt nem kívülről, és nem is másoknak kell megítélni. Az ítélet az Istené. Ő fogja igazolni, vagy cáfolni: nem tettünk lehetetlent… de amit lehetett, azt igyekeztünk becsülettel megtenni… Bizalommal megígértük: itt Bodollón – továbbra is nagy buzgalommal igyekszünk folytatni közös imánkat, hogy felismerve az idők jeleit valóban megtegyünk mindent, amit a gondviselés elvár tőlünk. Adja Isten, hogy továbbra is ne csak az ajkunkkal, de mindenekelőtt a tetteinkkel legyünk hűséges Krisztus-követők, helyes Mária tisztelők és igaz honfitársak.