Nicholas Leeper jezsuita képzőművész, aki egyedülálló módon a bizánci ikonográfia alapvető stílusát keveri a modern hirdetések és populáris ábrázolás elemeivel. A világ több pontján állított már ki, Angliától Peruig. A National Catholic Reporternek nyilatkozva elmondta: elérkezettnek látja az időt arra, hogy minden munkáját végre egyszerre, egy helyen mutassa be. Ennek helyszíneként a New York-i érsekség 2015-ben alapított Sheen Központját jelölték meg, amely éppen abból a célból jött létre, hogy kapcsolatot teremtsen korunk kultúrája és a vallás között. Mielőtt azonban e hónap során megvalósulhatott volna, a szervezők felhívták, hogy mivel sokan aggályukat fejezték ki a bemutatott darabok tartalma és ábrázolásmódja miatt, a kiállítást visszavonják.
A meghiúsult rendezvény nevét Nietzsche írásaiból kölcsönözték, és a „Bálványok hajnala” lett volna. Mire számíthatott volna a látogató? Egyik központi festményén a 20. század közepének jellegzetes háziasszonyaként ábrázolt Mária a kisded helyett egy doboz paradicsomlevest ölel magához. Egy másik vásznán Mária és Erzsébet találkozásának központi eleme a közösen elszívott cigaretta. Értelemszerűen a többi alkotás is hasonló. Bibliai személyiségeket jól felismerhető marketingfigurák bőrébe bújtat, amelyekről a közönség azonnal a termékre asszociál. A jezsuiták szellemi műhelye az utóbbi évszázadokban meglepő, sokak számára botrányt keltő ötleteket termelt ki – úgy a teológia, mint a filozófia és a társadalomtudományok terén. Leeper úgy véli, a jezsuitákra jellemző, hogy mindenben Isten jelenlétét keresik. Ezért felteszi a kérdést: miért kellene törvényszerűnek lennie annak, hogy a Teremtőt csupán az általunk ismert és elfogadott formákon keresztül ismerhetjük fel?
Annak ellenére, hogy a Sheen Központ visszakozott, a festő munkái több templomban is helyet kaptak. Éppen úgy, ahogy végül a kiállítás is megmenekült, köszönhetően saját otthona vezetőjének, Kenneth Boller jezsuitának, aki a New York-i belvárosi rendtársak otthonának ebédlőjében jelölte ki a bemutatóteret. Május kilencedikén meg is nyílt a tárlat, Boller azon megjegyzésével, hogy az embereknek érezniük kell: a szentek is emberek voltak, akiket megérintett az isteni ihlet. Bár csodáljuk a reneszánsz vallásos ábrázolásokat, a Szent Család tagjai és az Egyház oltárra emelt szentjei mégsem úgy néztek ki a valóságban. Minden kor és nemzet a saját szokásai szerint ruházza fel alakjukat.
Leeper hosszabb ideje kapcsolatban áll a Xavéri Szent Ferencről elnevezett iskolaközponttal, amely a jezsuita szellemiséget képviseli a Nagy Almában. Az intézmény türelméről és párbeszédre való készségéről ismert, munkatársai társadalmi aktivizmussal foglalkoznak a faji, nemi orientáció szerinti, illetve más kategóriák alapján történő kirekesztés ellen. A festő elismeri, hogy a régi jelképek ma visszatérőben vannak, és keresettek az Egyházon belül. Véleménye szerint azonban a tartalmat is formálni kell, nem csupán az esztétikummal foglalkozni. Amikor így teszünk, egy kissé bálványimádóvá válunk, hiszen semmiféle törvény nem írja elő, hogy Krisztust ugyanúgy kell ábrázolnunk. Miért kell mindig fehér bőrű, félmeztelen férfiként ábrázolni, aki a kereszten haldoklik? A művészet célja az, hogy széttörje a mintákat, új utakat fedezzen fel, és új formákban mutassa meg Isten végtelen szeretetét.
fotó: közösségi média