Ägidius Zsifkovics gondolatai szerint a nagyböjt lényegét gyakran félreértjük. Sokan még mindig úgy tekintenek rá, mint a lemondások, tiltások és bűntudat időszakára – holott valójában sokkal többről van szó.
Nem szomorúság, hanem belső megújulás
A nagyböjt nem arra hív, hogy komor arccal, terhelt lélekkel járjunk – mondja a kismartoni (Ausztria) megyéspüspök. Épp ellenkezőleg: ez az időszak lehetőség arra, hogy újra rátaláljunk az örömre, amely a hitből fakad. A hamvazás jele nem elcsüggeszt, hanem elindít egy olyan úton, amely Istenhez és önmagunk mélyebb megértéséhez vezet.
Szabadság a feleslegestől
A böjt igazi értelme nem pusztán az, hogy valamiről lemondunk. Sokkal inkább az, hogy felszabaduljunk mindattól, ami eltorzítja az életünk rendjét: a túlzott ragaszkodásoktól, rossz szokásoktól, hamis prioritásoktól. Ez a belső szabadság teszi lehetővé, hogy tisztábban lássuk, mi az, ami igazán fontos.
Nyitottság Istenre és a másik emberre
A hiteles böjt mindig túlmutat önmagunkon. Nem bezár, hanem megnyit: Isten felé és embertársaink felé egyaránt. A lemondás így válik szeretetté, a csend pedig figyelemmé: különösen azok iránt, akik szükséget szenvednek.
A megtérés útja: kihívás és ajándék
A nagyböjt a megtérés ideje is, amely nem mindig könnyű. Erőt, kitartást és néha fájdalmas döntéseket kíván. De éppen ebben rejlik az értéke: ha tudjuk, miért vállaljuk a lemondást, akkor az nem elvesz, hanem gazdagít. A hit adja meg azt a belső alapot, amelyen ez az út járhatóvá válik.
A nagyböjt tehát nem beszűkít, hanem kitágít. Nem elvesz, hanem új életet ad.
Az, aki komolyan veszi, nem szegényebb lesz, hanem szabadabb, mélyebb és örömtelibb – olvasható az Osztrák Püspöki Kar honlapján.