Örömmel és mély várakozással készül Nápoly XIV. Leó pápa május 8-i látogatására, amely egyben pápává választásának első évfordulója is. Domenico Battaglia bíboros, Nápoly metropolitája üzenetben köszöntötte a Szentatyát.
A bíboros szerint Nápoly már várta ezt a látogatást. Talán még azelőtt, hogy tudatosult volna benne. Azok a városok, amelyek megtanultak együtt élni a fájdalommal, a szépséggel és az ellentmondásokkal, különös érzékenységre tesznek szert: megérzik, ha valaki nem csupán meglátogatni, hanem – akár csak néhány órára is – „lakni” érkezik közéjük.
„Szentatya, Ön így jön hozzánk. Ezt az első pillanattól fogva érezzük” – fogalmazott Battaglia.
A nápolyi egyház nevében – amely szűk utcákból és tengerillatból, kitartó családokból és álmodó fiatalokból, csendben dolgozó béketeremtőkből és a figyelemre váró emberek sokaságából áll – a bíboros szívből megköszönte, hogy a pápa igent mondott a meghívásra. Mint írta, Nápoly nem pusztán földrajzi hely, hanem emberi állapot: a spontán vendégszeretet, a makacs remény és az élettel teli, „kenyér- és tömjénillatú” hit városa. Ugyanakkor a sebek is mélyek: a munkanélküliség, a szervezett bűnözés és a társadalmi különbségek kiáltanak igazságért.
Misszionáriusként érkezik hozzánk a pápa – hangsúlyozta az érsek. Nápoly népe, amely Szent Pál első igehirdetésének örököse, hiszen az apostol egykor e partokon kötött ki, úgy érzi, valami ősi és fontos tér most vissza közéjük. Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa nyomdokain most XIV. Leó lép Nápoly utcáira, s a város, örök nyitottságával és kifogyhatatlan nagylelkűségével, már most kitárt karokkal várja.
Üzenete végén Battaglia bíboros így fogalmazott:
„Jöjjön, Szentatya! Ennek a városnak szüksége van az Ön békéjére. Arra a lefegyverzett és lefegyverző békére, amely nem kényszerít, hanem átalakít. Arra a békére, amelyet ajándékként és ígéretként hoz magával. Várjuk Önt. És velünk együtt várja az Úr is, aki mindig is szerelmes volt ebbe a városba.”
fotó: wikipédia