Ma, 80 éve, 1946. február 27-én írták alá Budapesten a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, amelynek értelmében a két ország áttelepítés révén kívánta rendezni a második világháború utáni ismételten felmerülő kisebbségi kérdéseket.
Gyöngyösi János és Vladimir Clementis 1946 őszére tervezték az áttelepítés megkezdését, miután azonban a csehszlovák fél egyoldalúan kijelentette, hogy a Magyarországra indulók nem vihetik magukkal ingóságaikat, a folyamat több hónapra megakadt. Prága ekkor ismét zsarolással próbálta megtörni a magyar kormányt, nevezetesen azzal, hogy az elnéptelenedett Szudéta-vidékre – a már kitelepített németek helyére – több tízezer magyart deportált, akiket a cseh telepesek cselédként, kényszermunkában dolgoztattak. Clementis és a csehszlovák külügy aztán idővel mégis hajlandó volt engedni az ingóságok kérdésében, így 1947 áprilisában megindulhattak az első transzportok.
Kétségtelen, hogy a sok-sok háború láttán és hallatán, amelyeket a világban vívnak és vívtak, tehetetlennek érezhetjük magunkat. A tehetetlenség eme globalizációjára sokféleképpen válaszolhatunk: mi, Krisztus-hívők elsősorban az imával. Az imádság az a fegyvertelen erő, ami kivétel nélkül csak a közjót keresi. Imádkozva fegyverezzük le egónkat és leszünk képesek az önzetlenségre és az őszinteségre.
Leó pápa megfogalmazásában: a szívünk a legfontosabb csatatér. Ott kell megtanulnunk a vértelen, de szükséges győzelmet a halál és mindenfajta uralkodási késztetés felett. Csak a békés szív képes békés világot építeni.
Vagyis a kiengesztelődés kultúráját kellene megtanulni és gyakorolni. Erőszakmentes műhelyeket kell/kellene létrehozni, olyan helyeket, ahol a másik iránti bizalmatlanságból találkozás születik. A szív a béke forrása: itt kell kölcsönösen megtanulnunk, hogy miként találkozzunk, bízzunk, meghallgassunk és hogyan értsük meg a másikat ahelyett, hogy bezárkóznánk saját, kis világunkba.
A politika és a nemzetközi közösség nagy felelőssége, hogy elősegítse a közvetítést a konfliktusokban, a párbeszéd és a diplomácia művészetével élve.
Szepsiben, az esti szentmisében Boldog Salkaházi Sára testvér közbenjárását kérve, ilyen meggyőződéssel, hittel, bizalommal és megbocsátó szeretettel imádkoztunk, hogy a Kárpát-medence népei az evangélium tanításának fényében keresse és találja meg a kölcsönös kiengesztelődés, a megbocsátás, a segítség és a bátor segítőkészség forrását.
fotó: romkat.sk