„Szia, drágám, úgy vártunk már!” Nem gondoltam volna, hogy az ovis teletorkokból épp ezt a mondatot hallom majd. De aztán folytatták a kicsik, szemközt állva a még kisebbekkel, és üdvözölték őket ezen a csodálatos Földön, a lemenő nap aranyló sugarai között, a kastélyudvaron, Csallóköz szívében, a Komáromi járás legnyugatibb településén, az újszülötteket bájos-kedves gesztussal köszöntő Szilason. Gréta és Félix arca e köszöntő alatt mit sem változott: érdeklődve tekingéltek a nagy világba, amibe épp csak pár hónapja (a kislány októberben, az ifjú úr novemberben) érkeztek. Itt-ott elmosolyintották magukat vagy felkacagtak. Könnyeknek nyoma sem volt: már ilyen picin is átérezték, megszerették a közösségben létet.
„Az elmúlt időszakban három telket sikerült értékesítenünk. Reméljük, egyre több fiatal költözik majd a faluba vagy többen maradnak itthon. Tavaly sajnos nem ültettünk rózsafát: 2024-ben nem volt gyermekáldás a községben. Most nagyon örülünk ennek a két kis falubélinek”
– Tóth Pétert, Szilas község polgármesterét csak pár szó erejéig sikerült elcsípnem, mert aztán körbevették az ovisok, elújságolván, mi volt az aznapi reggeli, és mivel a falu első ember kellően magas, így mindenkit le tudott segíteni a kastélyudvaron lévő fa alkalmatosságból. Épp időben, hiszen Gréta és szülei után befutott – vagy begurult – Félix is, kezdődhetett az ünnepség.
Rózsafákat ültetnek ugyanis. 2012-ben kezdték, azóta – ha jól számoltam – 48, tavasszal illatos virágba boruló fácska került kiültetésre. Ezzel a hagyományteremtő kedvességgel először Dunatőkés településen találkoztam: Csiba Mária, a falu polgármester asszonya olyan büszkén mutogatta a különböző színekben pompázó és mennyei illatot árasztó bokrokat, mintha legalábbis egy aranybányába vezető titkos ösvényt prezentált volna. És – valljuk meg őszintén – minden joggal, hiszen az újszülöttek manapság szinte már ritkaságszámba mennek. A Bibliában Mózes könyvében olvashatjuk: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.” De sajnos manapság a Biblia tanítását már kevesebben veszik irányadónak, ami meglátszódik kontinensünk lakosságának elöregedésén is.
„Az újszülöttek, a gyermekek látványa bizonyíték, hogy tele vagyunk élettel és reménnyel. Szüleitek a legszebb feladatot kapták az élettől – gyermeket nevelni. Kitartást és rengeteg örömet kívánok nekik ehhez. Nektek pedig, apró gyermekek, bár ti még nem értitek a szavam, azt kívánom, legyen az életetek olyan szép és gazdag, mint mikor ezek a rózsabokrok virágba borulnak”
– köszöntötte Tóth Péter Grétát és Félixet, valamint szüleiket, akik ezután elültették gyermekeik rózsafáit. Szép dolog az, higgyék el: kézen fogni szülőként a csemetét, és kimenni a bokrot megmetszeni, öntözgetni, ápolgatni. Mert a növény meghálálja a törődést: olyan pirospozsgás lesz, vidám és szemrevaló, mint a gyermekek orcája, amikor kiül rajtuk az öröm, a gyermeki boldogság. Ragyogásuk pedig táplálja a közösségben is a jövőbe vetett hitet és reményt.
fotók: Kalmár Csaba